Az irodai hierarchia fontos sarokpontja a szabadságolás kérdése: ügyesen kell helyezkedni a munkatársak között, de egyben el kell csípni a legjobb nyaralásokat és természetesen a jóidőt is. 

 Eleve: mindig kevesebb napod van, mint emlékeztél. Idősebb, gyerekes kollégák felháborító mennyiségű szabit képesek felhalmozni, aztán tömbösítve kivenni, míg mi fiatal csirkék számolgathatjuk a napjainkat. Mindig kevesebb van, mint ahogy rémlett, meg az év elején kivett 1-2 nap ilyenkor hirtelen összeáll, és már nincs is meg az éves szabi fele, mire elmennénk rendesen nyaralni!

 Ha a szabidat a nyár elején veszed ki, akkor mindenki utálni fog, hogy te vagy az első, viszont augusztusban már nem is emlékszel majd rá, hogy idén voltál már nyaralni.

 Ha a szabidat  a nyár végén veszed ki, akkor augusztusra már teljesen ki leszel passzírozva, és az első napokat rehabilitációval kell töltened.

 Ha fiatal vagy és egyedülálló akkor a szabadság-tápláléklánc végén vagy: a családosok a gyerek mindentvivő táborozós érveivel jönnek, a kapcsolatban élőknek össze kell hangolni egymással, te meg majd megoldod, nem igaz?

 Ha valahogy sikerült kisakkoznod a tökéletes időpontokat, szinte biztos, hogy a nyaralásod helyszínén hóvihar, hurrikán, szökőár tör ki. Ha nyaralás elcseszésről van szó, az időjárásra lehet számítani.

 Ha túl későn kapsz észbe, már csak 2-3 napos darabkákban tudod kivenni a szabidat, ami jól hangzik ugyan (2-3 napos munkahetek, ugye, helló!), de pár nap alatt egyszerűen nem lehet olyan jól kipihenni magad, mint egy másfél-kéthetes, igazi vakáción.

 Ha egy fesztivál miatt vívtál harcokat a kőbe vésett időpontok miatt, akkor simán lehet, hogy arrébb teszik, vagy egyszerűen lemondják.

 Ha tanár vagy, vagy kötelező leállásos gyárban dolgozol, MINDENKI a kötelező szabi miatt cseszeget.

 Ha vállalkozó/szabadúszó vagy, mindenki azt hiszi, hogy az egész életed egy nagy szabadság. Aha.

 Ha véletlenül (ilyen mindenkivel csak egyszer fordul elő) bevallod, hogy nem tervezel semmi különöset, és a városban maradsz, akkor kb. a szabi 3. napján csörren a telefon, hogy „Bocs bocs bocs, hogy zavarlak szabadság alatt, de be tudnál jönni? Elég durva a helyzet idebent…”