Alapvetően autós vagy, mert az olyan gyors és kényelmes, de aztán eljön a jó idő, és egyszer csak fékezhetetlen vágyat kezdesz el érezni a biciklizés iránt… Majd rájössz, hogy mi minden veszély leselkedik rád az utakon biciklisként!

 Bogár. Önfeledten tekersz a csodás napsütésben, lágy szellő, madárcsicsergés…. és ekkor megtörténik a becsapódás. Egy nyomorult rovar ment a szemedbe! Érzed az égető, szúró érzést, próbálsz a maradék fél szemeddel az útra koncentrálni, több-kevesebb sikerrel. Félvakon lehúzódsz, és patakzó könnyeiden át próbálsz megválni a kis rohadéktól.

 Reggeli köd, pára. Nagy műgonddal elkészíted az aznapi frizurádat, kivasalod, besütöd, idetűzöd, odatűzöd, egy kis lakk, egy kis wax, a végeredmény olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egészen addig, amíg el nem indulsz otthonról. Mire célba érsz, valami egészen más van a fejeden a hajad helyén, mint amire emlékeztél… és ez sajnos már egész nap így is fog maradni. Ha bukósisakot is hordasz, akkor köd sem kell, MINDIG ez a helyzet.

 Eső. Reggel, munkába menet még hét ágra sütött a nap, esőre utaló jel egy szál se. Természetesen esernyőd / esőkabátod / széldzsekid sincs. Majd néhány óra elteltével, az ablakon kinézve tudatosul benned, hogy itt bizony esőfelhők gyülekeznek…. A munkaidő letelte után „még ÉPP hazaérek, mielőtt el kezdene szakadni” felkiáltással elindulsz, majd 200 méter után elér a felhőszakadás. Ázott verébként, megsemmisülve, cuppogó cipőben, csuromvíz farmerban, KISS-esen lefolyt sminkben, legrosszabb esetben kezdődő tüdőgyulladással térsz haza….

 Szembeszél. A biciklis legfőbb, legősibb, legaljasabb ellensége. Ha biciklivel indulsz útnak, tuti, hogy szembeszelet fogsz kapni. Ráadásul jövet-menet egyaránt. Ismered az érzést, amikor hiába tekersz, mint egy vadállat, mégis úgy érzed, mintha visszafelé haladnál? Helyben vagyunk.

 Üvegszilánk, szög, egyéb éles/hegyes ODA NEM ILLŐ tárgy. A: Észreveszed még időben, megkísérled kikerülni, jó esetben sikerül is, anélkül, hogy a kormány hirtelen félrerántásától hatalmasat zakóznál. B: Nem veszed észre, belemész, pár méter után pedig észleled, hogy valami nem olyan, mint szokott lenni…. Persze, ezt hívják defektnek.

 Autósok. Tekersz az út szélén, szabályosan, jobbra tartva, még véletlenül sem középen, hisz ismered a KRESZ-t… Ekkor halk morajlást hallasz magad mögül, és tudod, pillanatokon belül egy tőled sokkal nagyobb és erősebb járművel fognak rád előzni. De nem ám akárhogy, lehetőleg éppen 10 (vagy kevesebb) centire tőled suhan el az autó, extra élmény, ha ezt a manővert busz vagy teherautó hajtja végre!

 A kikerülhetetlen. Mész a  megosztott gyalogos és bicikliúton, amikor imbolygó alak bukkan fel előtted. Ha balról próbálod megkerülni, akkor balra kezd el tévelyegni, ha jobbról, akkor hirtelen ő is valahogy jobbra botladozik. Ha rácsengetsz, felháborodik.

 Kátyú. Hobbikerékpárosként nem a hegyek-völgyek meghódítása a célod, hanem egyszerűen csak eljutni A-ból B-be. Ezért nagy valószínűséggel nem is rendelkezel hiper-szuper, mindenféle lengéscsillapító berendezéssel felszerelt túrakerékpárral, csak egy „mezei” szitibájkkal… Aztán mikor közeledik a kátyú, és szomorúan veszed tudomásul, hogy nem, ezt már nem lehet kikerülni, a híres nyeregből-kiugró technikával tompítod az ütközést… már amikor sikerül…. Ha nem, sajgó farpofával folytatod utadat.

 A csoport. Kettőnél több, lehetőleg négy-hat főből álló, csordába verődött biciklisek, jellemzően iskolába tartó gyerekek, közmunkások, családok. Különös ismertetőjelük, hogy menet közben irtó jókat dumcsiznak, mókáznak, kacagnak, természetesen mindezt EGYMÁS MELLETT haladva teszik, hogy még csak meg se tudd előzni őket. Ezért többszáz méteren keresztül tekersz utánuk „sereghajtóként”, persze mindig akkor, amikor a legjobban sietnél….és soha nem értik, mi velük a gond.

 A még nálad is gyorsabb. Hiába mész tempósan, utad során biztosan lesz legalább egy olyan biciklis, akit nem te akarsz megelőzni, hanem ő téged! Hangos csengetéssel, lassítás nélkül suhan el melletted, mint egy rakéta, aki láttán úgy érzed magad, mint ovis korodban a pótkerekes kisbiciklin… bénán és szerencsétlenül.

Olvasói cikk, köszönjük Dorci!