Ha nem hiszed, hogy minden a megfelelő időzítésen múlik, akkor csak képzeld el, hogy a pasid kedd reggel, a trolin zötykölődve kéri meg a kezed. Na ugye.

 Az a rokon, aki akkor támad be kedvenc kérdésével, miszerint „Na és hogy állsz a fiúkkal/lányokkal?„, amikor épp egy csúnya lepattintáson estél túl.

 Aki az ünnepnappal egybekötött hosszú hétvége előtti este, a bolt zárása előtt 10 perccel esik be, hogy feltöltse az otthoni túlélőkészletet. És persze hangosan lamentál a szerencsétlen eladónak, ha nincs már friss kenyér.

 Aki akkor firstworldproblemezik Facebookon, amikor nagyon nem kéne, például akkor panaszkodik az új iPhone-ja hiányosságairól, amikor épp körbejárja a magyar médiát a felmérés, hogy mennyit zuhant az átlag életszínvonal.

 Az ügyfél vagy kolléga, aki valamilyen rejtélyes okból megérzi, hogy most vagy tökéletes mértékben elhavazva munkával, ezért ír egy levelet, aminek már a tárgya is úgy kezdődik, hogy „SOS FONTOS MUNKA DÉLRE!!!!”.

 Aki megiszik két sört egy három órás mozifilm előtt. (Aztán jönnek a pisiparák, ugye.)

 Aki szerint péntek délután szűk másfél óra alatt le lehet jutni autóval a Balatonra.

 Az exed, akin nagy nehezen sikerült túltenni magad, hosszú hallgatás után pont akkor jelentkezik be, amikor végre elkezdtél megismerkedni egy normális alakkal.

 A cekkeres néni, aki a busz közepén ül, és az ajtó záródásának pillanatában jön rá, hogy neki most kéne leszállnia.

 Azok a férfiismerőseid, akik el vannak bizonytalanodva, hogy mikor kell észrevenni, ha egy nőnek új frizurája van, mert ők csak a rövid szőke és a hosszú fekete között látják a különbséget, ezért buzgón dicsérik a hajadat, pedig csak megmostad. (Persze amikor a fodrásznál újítasz egy kicsit a fazonon, észre sem veszik.)

 A szomszéd, aki vasárnap délután kettőkor áll neki flexelni, amikor minden jóravaló ember az ebéd utáni sziesztáját töltené.