Igen, mert akinek látszólag nincs problémája, annak is van problémája ám! Mindjárt érteni fogod.

Időnként úgy érzed, láthatatlan vagy. Míg mások szeretnének időnként egy kicsit elbújni, hogy észre se vegyék őket, te épphogy kiemelkedni szeretnél: helló, én is itt vagyok ám!

Már az iskolában is észrevetted: nem arról van szó, hogy rossz lennél valamiben, csak éppen nem vagy kiemelkedően jó. Csak olyan közepes. Átlagos.

A tanárok valahogy a te nevedet jegyezték meg a legnehezebben – ha egyáltalán megjegyezték.

Azt is pontosan tudod, hogy az átlagos az a szó, ami soha nem bók.

Képes vagy irigységet érezni azok iránt, akiket akár még gúnyolódásból is, de valamilyen látványos tulajdonságuk alapján becéznek. Ők legalább lehetnek Vörik, Picurok vagy Macák. Neked mi is lehetne ez? Egérarc? Barnahaj?

Azokat is mindig irigyelted, akiknek van valami kattanásuk: élnek-halnak a futásért, ígéretes zenei tehetségek, vagy csak irtó gyorsan olvasnak. Ezzel szemben nálad: és, mi a hobbid? Olvasás, tévénézés. Nincs szenvedélyed, bármennyire is szeretnél.

38-as láb, 38-as ruhák. Mindig ezek fogynak el először a boltban. Ráadásul mivel nem vagy se túl vékony, se túlsúlyos, ezért nem ért meg soha senki, ha a testeddel kapcsolatos paráidról beszélsz.

Soha nem volt gondod azzal, hogy beilleszkedj valahova – a te saját nyomorod pont arról szól, hogy csak egyszer, csak egyszer szeretnél kilógni valahonnan.

Soha nem tévesztettek még össze egyetlen híres emberrel sem.

És valahogy filmeket sem készítenek átlagos emberekről. Még ha úgy is tűnik az első 5 percben, hogy egy átlagos szomszéd lányról vagy fiúról van szó, pillanatokon belül kiderül, hogy a főszereplő beszél az állatok nyelvén, vagy a szekrényében egy időgép bújik meg.