Kezdj el gyanakodni, ha ma reggel rántotta helyett tamagoyakit készítettél. Meg persze akkor is, ha elkezdtél anime-szereplőkkel álmodni!

Pontosan tudod mi a cosplay, az OVA, az OP, az ED, a light novel, a visual novel, a fanservice, a chibi, a lolita, kik a seiyuuk, az otakuk, mit jelent az ecchi, a shoujo, a bishounen, és még sorolhatnám. Mások általában ezek hallatán csak kapkodják a fejüket, vagy szimplán hülyének néznek.

Ha lány vagy, egy ideje már nem „cukizással” reagálsz egy édes kisállatra/egy csodás ruhára/egy helyes srácra, hanem helyette csak az mondod: kawaii. Ha nem csak az animéket szereted, hanem a mangákat, sőt, egész Japánt, akkor otakunak nevezed magad. Ha mégsem, az azért van, mert tudod, a japánok sértésnek veszik, ha „leotakuzzák” őket.

Mikor valaki keveri Japánt és Kínát, komolyan fel tudod kapni a vizet. Eleve, egy normálisabb ember nem vágja rá tudatlanul valamire, hogy „kínai”, ha nem biztos benne, helyette azt mondja: ázsiai. Főleg, hogy a két ország közt elég nagy különbség van.

 Szintén nyílik a bicska a zsebedben, ha valaki általánosan beszél az animékről, tudatlanul: „ja, az a japán mese, amiben mindenkinek nagy a szeme, és a csajok melle hatalmas?”. NEM. Elmondjuk négyezer-ötszázharmincnegyedjére is: az anime nem mese!! Jó, a Pokémon és társai nyilván a gyerek közönséget célozzák meg, de ha utánanéztek ezen szavak jelentésének: yaoi, yuri, hentai, ecchi; akkor megtudjátok, hogy az anime miért is nem mese.

Elkezdtél tanulni japánul, de amit elsőként megtanultál egy animéből, az általában a következő szavak japán megfelelőjének egyike: jó reggelt/napot/estét, köszönöm, aranyos, hülye, igen, nem, ÉS valamilyen káromkodás. Ezek ugyanis a legtöbb animére jellemző szavak.

A cosplayes képek téged is inspirálnak: „be akarok öltözni a kedvenc anime szereplőmnek!” És ezt vagy már meg is tetted, vagy csak imádod böngészni az ebay-t és a google képeket, közben persze csorgatod a nyálad, ha helyes srácok cosplayes képeire bukkansz.

Tudod, hogy a felirat csak szombaton kerül fel, ennek ellenére te már vasárnap nézed az indavideót: „fent van már, fent van már??”

Sírógörcsöt tudsz kapni attól, hogy itthon lehetetlen beszerezni a legtöbb visual novelt/mangát. Néhány van magyarul, de elég siralmas a felhozatal. Végül már annak is örülsz, ha valami „egyszerűbb” nyelven a kezedre kerül, például angolul vagy németül, de a legjobbak mindig japánul vannak (és persze véletlenül sem romajival, hogy érts esetleg minden huszadik szót), vagy egyszerűen nem elérhetők a neten. Szipp.

A telefonodon lévő zenék egyre nagyobb százalékát japán dalok foglalják el. Mikor éppen zenét hallgatsz, és valaki (nem animés) kölcsön kéri a fél fülesed, hogy belehallgasson, a reakciói többfélék lehetnek, de egy közös: halvány lila gőze nincs, hogy most mégis mit énekelnek, egyáltalán ki, vagy mégis milyen nyelv ez? És mik azok az elvétett angol szavak benne!?

Nagyon-nagyon szeretnél kijutni Japánba, elvégre ott vannak az igazi animés és cosplay boltok, nem kell várni a fansubokra, eljuthatsz a kedvenc seiyuuid eventjeire, hallgathatod a rádióműsoraikat, és sokkal profibb, nagyobb szabású conokon vehetsz részt, mint bárhol. Lássuk csak a repjegyeket!

Olvasói cikk, köszönjük Amy!