A te hajadnak saját, önálló akarata van. Na és persze néha ez a legkevésbé sem egyezik a tiéddel. Kósza, kajla, huncut vagy épp makacs tincsek tömkelegével kell megküzdened nap mint nap. És persze imádod.

Az összes egyenes hajú ismerősöd azt hiszi, hogy felkelés után rögtön magától is csodásan áll a hajad, és fésülni se kell. Aha, persze!

Ha egyszer beletűzöl egy hajtűt, megvan rá az esély, hogy örökre elnyeli a hajzuhatag.

Sokan valamiért legyőzhetetlen vágyat éreznek, hogy megtapogassák, és beletúrjanak. Mondjuk ennek a pozitív oldala, hogy a párod is imád játszani a fürtjeiddel.

Amikor belelkesedsz, hogy megnöveszted a hajad, mert egyrészt hosszan már némileg kirúgja a göndörségét, és könnyebb kezelni, másrészt akkor őrülten rafinált frizurákat tudsz belőle kreálni csupán azzal, hogy feltűzöd, és pár kósza tincset kiszabadítasz. A lelki szemeid előtt már egy görög istennő / Jane Austen hősnő képében jelensz meg.

Aztán jön a rettegett átmeneti állapot:

Néha halálosan rákívánkozol egy egyszerű, minimál bobfrizurára, egyenes frufruval. Pont azért vágysz rá ennyire, mert tudod, hogy neked soha, soha nem lesz ilyen frizurád.

Ha annyira nem bírod elviselni, hogy göndör, akkor jön a mindennapos küzdelem a hajvasalóval. Hogy aztán 5 perc után vagy némi megemelkedett páratartalom következtében újra felvegye az eredeti állapotát.

És persze az ismerősök sopánkodását is végig kell hallgatni: „Jaaaj, de minek akarod kiegyenesíttetni azt a szép göndör hajadat?? Ha nekem ilyen lenne… Miért nem jó úgy, természetesen?” Aha, és te miért festeted a hajad?

Apropó, festés: a göndör hajon bármilyen szín SOKKAL látványosabb lesz, mint egy egyenesszálún. Csak győzd bezsebelni a bókokat egy-egy hajfestés után!

És persze még na néha nyűglődsz is vele, úgyis tudod, hogy a göndör fürtjeid hozzád tartoznak, és nélkülük nem lennél ugyanaz!