Akár a most kezdődő tanév vár egy új nyelv rejtelmeivel, akár felnőttként fogsz hozzá, az új nyelv tanulása mindig számtalan meglepetést, hullámhegyet és -völgyet, és megfelelő kitartással persze rengeteg sikerélményt fog tartogatni.

Először még olyan könnyűnek tűnik. Simán megjegyezted a napszaknak megfelelő köszöntéseket, a hét napjait meg azt, hogy „Engem XY-nak hívnak” (talán mert jó eséllyel ezeket már korábban is hallottad), úgyhogy úgy vagy vele: neked ez simán menni fog, hiszen úgy ragad rád az egész, mint a kosz! Már tervezgeted, hogy max egy éven belül leteszed a felsőfokút.

Aztán… aztán feltárul előtted minden magasság és mélység, és visszarettensz. Ennyi információt te soha, SOHA nem fogsz tudni megjegyezni! Mik ezek a ragozások egyáltalán?? Ki képes ezen a lehetetlen nyelven beszélni??? Egy kicsit elképzeled, hogy milyen lehet a magyar egy külföldi számára.

Azok a gyűlöletes számok! Mindegyik nyelvnek más a logikája számok terén, és néha úgy érzed, a te logikád és annak a nyelvnek a logikája valahogy két párhuzamos egyenesként a végtelenbe tartanak, hogy soha ne találkozzanak. Mégis ki mondja úgy a kilencvenet, hogy „négyszer-húsz-meg-tíz”??

Ha nem tanórák keretein belül tanulod, akkor rád hárul a metódus kiválasztása. Nyelvtanulós app, magántanár, esetleg csoportos órák nyelviskolában? Hirtelen a hatékonyság, a közösség felhúzó ereje és a pénzügyi szempontok Bermuda-háromszögében találod magad.

Minden kezdő kedvence: a kivételek! Mire nagy nehezen beseggeled a különbséget az ilyen feltételes és olyan passzív ragozások között, akkor derül ki, hogy ja, van egy pár kivétel, amik még csak köszönő viszonyban sem állnak ezekkel a nyelvtani szabályokkal. És persze ezek a leggyakrabban használt igék és főnevek, amiket most biflázhatsz be egyesével. Köszi!

Amikor arra az álláspontra jutsz, hogy úgyis a szókincs és a kommunikációs készség a fontos, hát nem? Úgy vagy vele, hogy te nem szakfordítónak készülsz, szóval elég lesz neked pár alap igeidő meg egy általános szókincs, amivel nem leszel elveszve, ha az adott országba tévedsz, és amúgy is jó vagy Activity-ben, ha el kéne mutogatni valamit.

Amikor filmeket kezdesz nézni az adott nyelven, mert mégiscsak azzal lehet a legjobban fejleszteni a hallás utáni értést. (Kivétel persze, ha valami olyan nyelven tanulsz, ami nem ontja magából a könnyen hozzáférhető filmeket.) Aztán töltesz le hozzá feliratokat, mert rájössz, hogy a sztori 90%-át nem érted ezen a szinten.

Amikor azt várod, hogy mikor tesznek fel az utcán olyan kérdést, amire tudsz egy kifinomult választ adni, amiben benne van az újonnan tanult nyelvtani szerkezet vagy szófordulat. Ácsingózva lesed a turisták kezében az útikönyvet, hogy milyen nyelven íródott – hogy a tanácstalanságot látva az arcukon odaperdülj, és ékesszólással útba igazítsd őket, és még tippeket is adj a legjobb éttermekről.

Szép lassan rákattansz az egész kultúrára is: ha az olasz nyelvkönyvben pasztákról és római látványosságokról vannak illusztrációk, te gondolatban már a jövő évi olasz utadat tervezgeted, ahol végiglátogatsz és -kóstolsz mindent, persze a helyiekkel csacsogva őrült módon közben.

 Elkezded tervezgetni, hogy mi lesz a következő nyelv, aminek nekifogsz. Valami rokon nyelv, hiszen azt könnyebben meg tudnád tanulni ezek után? Vagy ha ez világnyelv volt, akkor most jöjjön valami, amit kevesen beszélnek? Mindegyik opció izgalommal tölt el, és el is felejted a kezdeti keserves tanulóidőszakot. Ha így van, hajrá és sok kitartást hozzá!