…amiket minél gyakrabban használnunk kellene. Udvariasságból, a saját és mások jó érzéséért, vagy egyszerűen azért, hogy könnyebben szót értsünk egymással.

Kérem, légyszíves, kérlek. Nagyon fontosak. Akkor is, ha szívességet kérünk, akkor is utasítást adunk, és akkor is, amikor egy kávézóban tejeskávéhoz akarunk jutni. A „lesz” sose vezet jóra, a kérnékből viszont sose lesz baj.

Köszönöm. Mindegy, hogy a családtagjainknak, az orvosunknak vagy az ajtót tartó ismeretlennek mondjuk, használjuk bátran és sokszor! A köszönöm nem kopik el, jó mondani, jó hallani.

Segíthetek? Tanácstalan turista, munkával elúszott kolléga, elveszettnek tűnő öregek, mind-mind remek felületek e kérdésnek. És segíteni ugyan jó, sokszor már a kérdés figyelmessége is elég a másiknak. Ha nem, akkor pedig megnyertünk egy útbaigazítást, vagy egy kis pluszmunkát.

Nem értem, nem tudom megoldani, segítségre van szükségem. Azt sem szégyen beismerni, hogy ha valamit nem értünk vagy nem tudunk megbirkózni egy feladattal. Nyugodtan kérdezzünk, még mindig jobb menet közben kideríteni ha valami nem világos, mint meglapulni, és később beégni.

Sajnálom. Hát ezt nem kell magyarázni. Ha valamit elszúrtunk, és mar minket a bűntudat, akkor a legjobb módja a dolgok lekerekítésének, ha veszünk egy nagy levegőt, odaállunk, és kimondjuk a bűvös szót.

Tudsz most rám figyelni? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha nagyon el szeretnénk mondani valamit a másiknak, vagy valami aggaszt bennünket, akkor ő automatikusan épp ráér, és pont maximális figyelemmel tud felénk fordulni. Mielőtt azt éreznénk, hogy minket aztán soha nem hallgatnak meg, érdemes megkérdezni, hogy tudnk-e most beszélni? Ha most nem, akkor mikor? Jó esetben a másik is megérti ebből, hogy fontos dologról van szó és velünk foglalkozik.

Megpróbálom! Ha váratlan kihívások elé állít bennünket egy helyzet, adjuk meg az esélyt magunknak. Ahelyett, hogy rávágnád, „Nem fog menni”, mondd, hogy „Rendben, megpróbálom!” Értelmes határok között persze, de a lényeg, hogy csak semmi kishitűség, ki tudja milyen rejtett képességeinkre derülhet fény időnként, ha vállaljuk a kihívást!

Hát ez nem sikerült. Hajlamosak vagyunk túlértékelni kisebb és nagyobb kudarcainkat, pedig a kudarc gyakran csak egy lépcső a sikereink felé. Nyugodtan hibázhatunk, elronthatunk időnként dolgokat, anélkül, hogy ezeket egyből saját alkamatlanságunkra, vagy sikerre való képtelenségükre mutató bizonyítékként könyvelnénk el. Helló! Ismerjük a mondást, hogy csak az hibázik, aki dolgozik, ugye? Mielőtt elszomorodnál saját bakijaidon, olvasgass sokadszor újrakezdő vállalkozókról, milliós bukták utáni talpraállásokról – mindig van mit tanulni!

Nagyon jól áll rajtad ez a ruha! / Klassz a hajad! Ez az egyik kedvencünk: a bókok, csakúgy mint a köszönetek, korlátlanul rendelkezésünkre állnak, és felvidítanak mindenkit. Íme egy kihívás: a következő napokban mindenkin, akivel csak szóba elegyedsz, találj valami kedvelhetőt, amit szívesen megdicsérnél. Bármi lehet, a hajszínétől a ruháján át a keresztnevéig. És ha már megy elméletben, akkor jöhet a gyakorlat: kezdd el ki is mondani a bókokat! Próbáld ki, meg fogsz lepődni a hatáson!

Köszönöm, jólesik! És mivel te is egyre több pozitív visszajelzést kapsz majd, barátkozz meg velük! Nem kell azt mondanod, hogy „ó, semmiség”, vagy „bárki meg tudta volna csinálni”, hiszen te voltál az a valaki. Nem kell szerénytelennek lenned, de nyugodtan töltődj, lubickolj egy kicsit a kedves szavakban.

Köszönjük a Hír-újság.hu segítségét a cikk elkészültében!