A kakaós csiga igazi klasszikus finomság, ráadásul magyar: Amerikából ismerős lehet fahéja rokona, de a jó öreg hazai kakaós csigának nincs párja. Eredeti nevén csokoládés tekerge, egy gödi cukrászmester találmánya, aki 1908-ban készítette el először. Azóta pedig az óvodától a felnőtt korig kísér minket, és szinte mindenkinek van véleménye arról, hogy mitől, és melyik fajta a legfinomabb. Nektek is van kedvencetek? Most segíthettek a Magyar Pékszövetségnek megkeresni az ország legfinomabb kakaós csigáját!

Azért is hálás dolog a tízdolog szerkesztőségében ülni, mert időről időre kellemes kötelességeknek kell eleget tennünk. Most például 10 féle kakaós csigát kóstoltunk végig – és ugyanez a kóstolói feladat vár a Pékszövetség szakmai versenyének nagytudású kritikusaira is.

A zsűrizés szempontjai: forma/alak, a termék héja, színe, technológiai kritériumoknak mennyire felel meg, kettévágva vizsgálják a termék szerkezetét (levelessége, a töltelék arányai), illat, íz. Minden értékmérőhöz van egy pontrendszer rendelve, és minden pontozó egyénileg pontoz minden terméket, majd a rendszer ezen számok átlagát veszi – ez határozza meg a végső sorrendet. A Bagatech kiállításon március 11-én és 12-én a déli órákban meg lehet(ett) kóstolni azt a kakaós csigát, amit a szakmai zsűri a legfinomabbnak ítélt.

Mi nem voltunk ennyire profik, de íme laikus kakaós csiga zsűrink ítélete:

Pékműhely:  Vékony rétegelt csíkok, de magas csiga eszméletlen vajas tésztával, szinte azt mondanánk, benne van a szeretet. Nem véletlen, a Pékműhelyes Vajda Józsinak a vajasság nagy erőssége, a kenyerek mellett a kakaóscsiga a kis budai üzlet húzóágazata. Bőven csokis, kívül sem száraz, belül pedig olyan ragacsos, hogy nem is értjük, a sok ember, aki már a boltból kilépve beleharap, hogyan fogyasztja el anélkül, hogy tiszta csoki legyen. Mentségére legyen mondva, ez aztán itt senkit nem is érdekel.

Gere Pékség: Gere István szigethalmi pékműhelye a Fehérvári úti vásárcsarnokba is szállítja a csigákat, úgy tudjuk, hogy az ízre vaníliás-citromos, kissé kuglófos beütésű, puha tésztának komoly rajongótábora van. Meg is értjük!

Príma Pék: a klasszikusabb iskolát követő Príma Pék csigái a roppanós, könnyebben szikkadó változatok kedvelőinek szereznek majd boldog perceket – arra a pillanatra gondolunk, amikor a kakaós csigát jéghideg kakaóba tunkolod, és csak meredsz magad elé elégedetten. Az a tábor, aki a csiga külsejét szereti, igyekezzen, talán még van a mai sütésből!

Aranycipó: a szokásosnál könnyedebb és töltelékben kevésbé gazdag csigával van dolgunk, a számlájára írható, hogy ennek megfelelően nem is telít el, inkább mintha egy tésztafelhőt rágcsálnánk. Tejeskávés uzsonnázáshoz, ha nem kell a nehézfegyverzet, tökéletes lehet!

Pékmester: eléggé nagykönyvi csigával állunk szemben, szuper arányok, jelentős méret (tesztalanyunk több mint 12 dekás volt), kívül ropogós, belül puha, a töltelék pedig kiváló minőségű kakaóból készült, szinte fekete. Könnyen megosztozhat rajta több csiga-iskola híve is, roppanós csokiszilánkok ugyanúgy előfordulnak az alján, mint belül a puha, sötét krémes kakaó.

Jókenyér:  Ropogós leveles tészta jól helyenként elváló rétegekkel, amik közé olykor beékelődnek a ropogós csoki kristályok: a műfaj kedvelői nem is nyúlnak máshoz. Alján brutál egybefüggő csokiréteg, olyan, ami már a csiga alakot is nélkülözi, tésztája vajas, ami a ropogóssága mellett meg is lep. A közepe felé egyértelműen durvul a helyzet.

Cserpes:  Puha, omlós tészta, amiről nem sajnálták a porcukrot. Gyermekkorunk kakaós csigáira emlékeztet, kívül szárazabb, ahogy jutunk befelé úgy lesz egyre csokisabb, a középét alig bírjuk kivárni. Olyan, mint a vastagtésztás pizza, valódi klasszikus, komolyan jól lehet vele lakni, igazi délig tartó lendületet ad.

Jacques Liszt: súlyosabb, rágósabb darabbal operálnak Zsákék, és ezt nem megrovóan állítjuk, szerintünk nagyon is van létjogosultsága ennek a műfajnak. Valahogy olyan igazi, van-benne-anyag érzésünk van tőle, hogy pont ilyet sütött volna a nagymamánk is, ha a rétesek helyett a kakaós csigákban jeleskedett volna. Formára is inkább kicsit esetleges, az ipari csigaklónozás gyanúja fel sem merül. A töltelékét is szerettük, alul kissé odasült (<3) kakaó,  viszont inkább azoknak kedvez, akik nem szeretik a túl sok csokit.

Szega: házi kakaóscsiga-sommelier-ink a zacskóból kandikáló csiga láttán kissé aggódtak a külső tésztaréteg aránytalan, de ahogy előbújt a zacskóból a csiga, minden aggodalom elpárolgott. A töltelék ugyanis belül-alul-felül -ki kell mondanunk- csucsorog, és szerencsére egy igazi klasszikus jóízű kakaóbelsővel van dolgunk. Itt a tálcán látszik is, hogy XL-es darabokról van szó, nagyétkű csigaevőknek ajánljuk!

Butter Brothers: a Lónyay utcai pékség már a nyitás óta imádatunk tárgya, ők olyan komolyan veszik a kakaós csigát, mint kevesen. Látjátok a képet? Na középen az a sötétség egy -sajnos nem- végtelen, fantasztikus kakaózárvány. És még annyit mondanánk: ropogós, alul egybefüggő, összepirult kakaóréteg. Tesztelőink könnybe lábadt szemmel rágcsálták el az egyetlen tesztdarabot, csak arra tudunk biztatni, hogy menjetek és kóstoljátok!

Köszönjük a Gasztro magazin segítségét!