A frissen szült nőből árad a bizonytalanság illata, ami vonzza a kéretlen tanácsokat. Beszáll a szomszéd, a buszmegállóban várakozó néni és hivatalból a háziorvos, a védőnő, a szoptatási tanácsadó és a Vida Ági. Fekete Imola, a Nekünk Bevált írója épp ezért összeszedte most – saját tapasztalatból, – azokat a tuti tippeket, amiket első kézből megfogadhattok.

De persze hallgass a megérzésedire! — talán ez a legijesztőbb jótanács, amit csak úgy odabiggyesztenek a hosszú percekig kifejtett magyarázás után, ha láthatóan elvesztetted a fonalat, hogyan rögzítsd majd magadra a hordozókendőben a még meg sem született kicsikédet.

Imola összegyűjtött 10 dolgot, ami Nekünk Bevált az első évben, és innen folytatja majd a másodikkal és a harmadikkal. Mi pedig alig várjuk!

Egy könyv: Jean Liedloff — Az elveszett boldogság nyomában
„Ez is egy újabb spirituális szarság?” — kérdezte leendő apuka leendő anyukától, aki a könyv lapjaira meredve ringatózott a leendő apuka vezette gumicsónakon a Tisztán, pocakjában a leendő kisfiúkkal. Erre leendő anyuka elkezdte hangosan fölolvasni a könyvet, ami végül úgy formálta (vissza?!) a gondolkodásukat, hogy a bennük lévő jóérzéseket támogatta meg a sorozatos “aha!” élménnyel. “Mert minden levezetés olyan logikusnak tűnik, hogy az biztos úgy lehet a gyakorlatban is!” – bólogatott végül nagy egyetértésben leendő anyuka és leendő apuka.
Azóta eltelt több, mint 3 év, és rájöttek arra is, hogy sokszor szülő tervez, baba végez van, mégis ez a könyv egy jó alapot adott nekik ahhoz, hogy
szeretetteljesen, békésen és józan paraszti ésszel tudják nevelgetni a kisfiúkat.

Egy saját fejlesztés: a könyökelőke
Arra jó, hogy a hozzátáplálás kezdetén, mikor a babaszájacska vámpírszerűen cuppan rá például a narancsgerezdre, kiszívva belőle minden nedvet, a könyékig csordogáló lé ne a ruhája ujjába szívodjon fel – hónaljig!
Egy vastagabb, kinőtt zoknija fejét lenyisszantva máris ráhúzható az alkarra, meggátolva a folyadékok útját. Így nem kell MINDEN gyümölcs trancsírozás után lecserélni az átázott ruhát, elég csak ezt a két kis ex-zoknit, vagyis könyökelőkét lekapni róla.

Egy jótánács: játssz vele a kiságyban is!
A szakirodalommal ellentétben Szilvi barátnőm sokszor tette napközben is a rácsos ágyba a kisbabáját, hogy ne csak a kanapén, szőnyegen játsszon vele. Úgy gondolta, hogy így nem lesz számára olyan idegen az a tér sem, ahova majd este szeretné lefektetni. Nekünk is bevált, hamar kötődni kezdett a kis kuckójához – megtéve ezzel az első lépést az önálló elalváshoz vezető úton…
(Megjegyzem, hogy az önálló elalvás nem az a „tapasztalat”, ami ha egyszer sikerült, akkor onnan kezdve már mindig úgy lesz. Mert a bébi nő, fejlődik és az alvási szokásai rendszerint lekövetik az ébrenlét változásait még jó darabig. Akárcsak nálunk, felnőtteknél. Szóval nem, nem romlott el a gyerek, majd később újra megy neki!)

Egy kütyü: a füllázmérő
Túl egy lázgörcsön, 40 fokos lázzal hevert a kanapén, amikor először próbáltuk a füllázmérőt. Nagy megnyugvást jelentett, hogy anélkül tudom mérni a hőmérsékletét, hogy fel kellene ébresztenem, mikor végre el tudott aludni. Akár tízpercenként, ha attól nyugodtabbnak éreztem magam. És ugyanígy éjjel, zargatás, vetkőztetés nélkül.

Egy fejlesztőjáték: a baba-akvárium
Egy bababörzén szereztem be használtan. Kíváncsian vártam, hogy mikor fordítja felé a kis fejét pár hetes korában. Emlékszem az első alkalmakra, amikor fürdetés után békésen figyelte a fel-felgyulladó fényeket és buborékokat. Meg arra is, amikor éjszakánként arra ébredtünk, hogy bekúszik az álmunkba a hulla pelyhes dallama meg-megszakítva, mert kicsifiú rájött, hogyha sikerül eltalálnia a nagy gombot, akkor beindul a zene, ha még egyszer, akkor újraindul. 1 évre rá már komoly szervíznek volt alávetve a szerkentyű. 1,5 évesen pedig bőszen tesztelte a rögzítését is, hogy mi lesz, ha jól megrúgdossa alulról. És még most, 3 évesen is rányomok néha a tengerzúgásra a baba-akváriumon, ha nagyon pörög elalvás előtt, mert arra rendszerint megnyugszik. De én biztosan…

Egy pozitív gondolat:
Reggel mindig tiszta lappal kezdünk. A tegnapi vagy éjjeli nehézségeket elmosta a reggel, a nyomasztó gondolatok szétmállottak és az első mosolynál már biztosan tudjuk, hogy ma másképpen lesz minden! Ma türelmesebb leszek, ma csak vele fogok foglalkozni, ma egy percre sem leszek mérges… Aztán ha a nap végén úgy érezzük, hogy ez mégsem teljesen így alakult volna – na bumm! Holnap újabb reggelt kapunk, újabb tiszta lappal, csak egyet nem szabad elfelejteni: megfogadni minden reggel, hogy egyre szebben csináljuk minden egyes nappal…!

Egy recept: a tejespite
Kevés ennél könnyebb desszertet ismerek, amiről nem rí le, hogy mennyire kevés időt és energiát fordítottunk rá, mikor tálaljuk a vendégeknek. Házitündér üzemmód!
1 liter tej, 30 dkg liszt, 15 dkg cukor, 4 tojás botmixerrel összekever, kivajazott tepsiben 10 percig 200 fokon, majd 40 percig 170 fokon sül. Baracklekvárral kiváló.

Egy tény: a barátságról
A barátnők élete fonala nem mindig ugyanabban az ütemben sodródik, az egyiket már eljegyezték, a másik még keresi a párját, a harmadik már túl van az esküvőn is, aztán megérkezik a kisbaba, aki eleinte háttérbe szorít mindenki mást. Hogy a ránk szakadó érzelemhalomból mennyit tudunk megosztani fruskaságunk titkos emlékeinek őrzőivel, a drága barátnőkkel, mindkét félen múlik. Ne felejtsük el a kaput nyitva hagyni egymás felé, és időnként leülni a barátság piros kis padjára, amin annyit lógattuk a lábunkat. Ahol ér panaszkodni, elmesélni, megosztani, figyelni, meghallgatni, érdeklődni, mert új szelek fújnak, és ha kicsit nem figyelünk, akkor nemsokára csak mutogathatunk a másikra, hiszen te nem kerestél…

Egy szokás: a napirend
A gyermekorvos úgy fogalmazott: „Az újszülöttnek „dögunalom” kell, napirend, hogy mindig ugyanakkor történjenek a dolgok, kiszámítható legyen a környezete, ebből fog tudni tájékozódni, ez jelenti neki a biztonságot. ”

Elég hamar rájöttünk, hogy ezt a sokat emlegetett rendszert az elején nem az ő szokásaiban kell keresnünk, hanem a saját reakcióinkban: az ő jelzéseire adott következetes válaszaink formálták napirenddé azt a nagy fejetlenséget, ami az első heteket jellemezte. Például az esti ráhangolódás, pucér popsis tornáztatás, majd fürdés időpontja sosem ugyanakkora jött ki, hiába lőttük be az este 7 órát, ha elhúzódott előtte a délutáni alvás. De maga az “esemény” ugyanabban a sorrendben következett be. A reggeli ébredés is nehezen vált el a hajnali kómázástól, de valamikor 7 és 9 óra között, jelzés értékűen minden nap megmostam az arcocskáját és a popsiját.

Nem érdemes azon stresszelni, ha nem valósul meg az „ugyanakkor”, mert pont jó, ha az „ugyanúgy” összejön. És akkor nekünk is van mibe kapaszkodni a napok egymásutánjában. Úgy, ahogy a mi, felnőtt életünknek is megvannak a tájékozódási pontjai, az ő életükbe is érdemes mielőbb kialakítani. Pláne, hogy ők még sokkal érzékenyebben, de annál egyértelműbben reagálnak a kilengésekre: éhes vagyok = kiborulás, fáradt vagyok = kiborulás, túl sok az inger = kiborulás. És ez nem hiszti, hanem kommunikáció!

Egy felismerés: rólunk, anyákról…
Epic sztori, mikor kedves barátnőm lelkesen nézegette az újszülöttet, majd kérdőn fordult az édesanya felé:
– Jó, de mit tud még?? Milyen szkilljei vannak?
Hamar felmérte a helyzetet, egy újszülött bizony még csak az 1.0-ás verzió: eszik, alszik, kakil, sír. Aztán feltöltésre kerül néhány app és a féléveseink már forgolódnak, tapicskolnak, tágra nyílt szemmel habzsolják a környezetüket – szó szerint. A szülők is 2.0-ra kapcsolnak, egyre gyorsabban futtatják az etetéseket, és a pelenkacsere már apánál sem csupán “bug”. Az anyák meg… Az anyák meg olyanok, mint a legtutibb okostelefon: mindenre képes, tovább bővíthető a tudása, testreszabható, de internetkapcsolat nélkül meg van lőve… 😉