Amikor az agyad azt mondaná, hogy a kukába vele, de a szíved azt suttogja, hogy van még hely a komód alsó fiókjában. És hát persze, hogy te inkább erre a suttogásra hallgatsz. A Zöld magazin cikke.

A régi szerelmek emléktárgyai: levelek a középiskolai szerelmedről, közös fotó azzal a pasival, akinek azóta két gyereke született, egy plüss állat a Feritől, akivel igaz, nem is találkoztatok azóta, de akkor annyira örültél az ajándéknak… és egy csomó érzelmi töltettel bíró kacat, ami nosztalgiára és a múlt felhánytorgatására késztet.

A szép dizájnú csomagolások: amikor megveszed végre azt a parfümöt, amire olyan sokáig ácsingóztál, és nincs szíved rögtön kidobni az elegáns dobozát, inkább őrizgeted még egy ideig a polcon. Ugyanez a high end kozmetikumok dobozaival – semmi értelmük megtartani őket, mégis úgy érzed, egy kicsit ezért is fizetted azt a sok pénzt, és hát olyan szépen néznek ki!

Régi mozi- és koncertjegyek: valaki konzekvensen gyűjti őket, mások csak azokat teszik el, amik egy kiemelkedő élményre emlékeztetik őket. Pár évvel később ezek már nem csak szimpla jegyek lesznek, hanem a nosztalgiavonatra is felszállást biztosítanak.

Külön kategóriát képviselnek a fesztivál karszalagok, amiket vagy levágva – vagy az ügyesebbek egyben lecsúsztatva – őrizgetnek azóta is a fiók mélyén, az egy hetes dzsuva-, por- és alkoholmennyiséggel együtt, amit a fesztivál alatt a karszalag magába szippantott.

Maradék kaja, amiről tudod, hogy már úgysem fogod megenni. Inkább szépen megvárod, amíg megromlik magától, és akkor már kidobhatod.

A ruhák: ott vannak például a régi, már viseltes bugyik, amiket igazából már nem is nagyon szoktál hordani, de azért „nem árt, ha biztonság kedvéért ott van”. Ugyanez a kedvenc pólóddal, ami már szakadt, félig lekopott a minta róla, amiért eredetileg megvetted, és a párod már többször célzott rá, hogy milyen jó lenne takarítós rongynak, de te csak azért is hordod, amíg le nem szakad rólad. Aztán ott vannak azok a ruhák, amik már két számmal kisebbek, mint a jelenlegi méreted, de abban reménykedsz, hogy majd újra beléjük fogysz.

Egy olyan projekt kellékei, amibe belefogtál, de aztán félbe is maradt. Ismerős, ugye? Például az összesen ötször használt varrógép, pár méternyi anyaggal, amikbe már mindenféle ruhacsodákat álmodtál – négy éve, és azóta is ott porosodnak. Vagy a barkácskészlet pár léccel, amiből majd egyszer, valamikor, ha sok időd lesz, alkotsz valami szépet.

Régi magazinok, amiket elolvastál anno egyszer, és azóta is gyűjtögeted őket. Sőt még költözésekkor is magaddal cipeled őket az új helyre. A fejedben egy kicsit már félig-meddig könyvnek számítanak, ezért szentségtörésnek tartod megszabadulni tőlük. Még súlyosabb az eset, ha olyan magazinokról van szó, amikre előfizettél, de valamelyik példányba soha nem lapoztál bele. Valld be őszintén: el fogod még valaha olvasni őket? 🙂

Régi sminkek, beszáradt körömlakkok: amiket valamiért nem használtál az utóbbi időben, de úgy érzed, erre még sor kerülhet. Sminkek esetében kár ezzel áltatnod magad, ugyanis a lejárati idő után csak ártasz a bőrödnek azzal, ha magadra kened. Körömlakkoknál léteznek praktikák, amikkel fel lehet hígítani, de őszintén: nekiálltál már valaha, vagy inkább vettél egy új árnyalatot?

Béna ajándékok, amiket igazából sohasem szerettél, de nem mersz tőlük megválni, mert mi van, ha a dédnagynéni rákérdez, hogy ugye megvan még az a csodálatos váza, amit három éve ajándékozott neked a születésnapodra.

Köszönjük az Usite magazin segítségét!