Stranger Things – def.: Halhatatlan művek képei, hangulatai, karakterei, zenéi patikamérlegen összegyúrva úgy, hogy nem bűzlik a formaldehidtől, mindenből pont eleget kapunk, és óhatatlanul elhagyja ajkunkat egy fájdalmas sóhaj a legutolsó jelenet után: „még!”

Az év Netflixes, egyből ledarálós, ez a hétvége a képernyőé sorozatának spoiler-mentes ajnározása következik, vendégírónk tollából.

Kezdjük a legszembetűnőbbel

Ha megnézi az ember lánya a posztert, de azon is inkább a feliratot (Benguiat, a tipo nördöknek), rögtön egy csiklandozó érzés fut végig a gerincünkön. Igen, ez a nosztalgia kedves simítása, mielőtt úgy hátba, majd arcba verne, hogy csak úgy kapkodod a levegőt.

Még mindig a címnél maradva

Amint beúszik a képernyőre a Stranger Things feliratból, jól elkülönítve az „ING” töredék, óhatatlanul odavizionál az ember egy „K” betűt, ami inkább a készítők tudatosságának, mint a kollektív tudatalattinak köszönhető.

Az első képkockák

Az egész sorozat óda a ’80-as évek végéhez. Szóval, aki a 30-as éveit tapossa – akár az elejét, akár a végét – vagy csak volt egy nagytesója, aki minden lehető kalózkazettát beszerzett, nah ő az első képkockáktól kezdve úgy fogja érezni, hogy egy DeLorean DMC-12-essel elérte a 88 mérföld/órát, és mielőtt felocsúdhatott volna, újra a takaró alól nézi a szemcsés képernyőt, és már kúszik is gyomorba az ismerős szorító érzés, habár évek óta nem rettegett egyetlen filmtől sem. 🙂

Állj mellém

A jól bevált receptet használva, a filmben gyerekek vállalnak el felnőtteknek is megterhelő feladatot, szimplán a nagybetűs, gyermeki, tiszta barátság nevében. A „nem tudtuk, hogy lehetetlen, ezért megcsináltuk” attitűd lengi körül minden missziójukat, és nincs az a rémisztő entitás, ami eltántoríthatná őket barátjuk megmentésétől.
S ebben a szériában minden egyes gyerek vérprofi. Ha attól félnél, hogy a játékuk kizökkenthet, felejtsd el, és csodálkozz rá egy újabb generációra, amit Hollywood kitermelt.

E. T. nem akar hazamenni

A Duffer tesók semmit nem bíztak a véletlenre. Jól meganulták Spielberg bácsitól, hogy ha biztos sikerre vágysz, akkor a gyerekek mellé be kell rakni egy barátságos, megszeppent, de szuperképességekkel megáldott idegent. Vagy egy kutyát. De inkább egy idegent.
Ebben a történetben 011, Eleven vagy Elle, aki kívülállóként berobban a fiúk életébe, hogy segítséget kérjen, majd nyújtson. Millie Bobby Brown filmográfiáját már most érdemes átnyálazni, mert lehengerlő a játéka, főleg zsenge korához képest. Plusz érdekesség, hogy a Charlize Theron-féle Furiosa karakter miatt engedte végül lenyíratni a haját.

Üzenjük Wesnek, hogy tisztelet:

Továbbra is a tisztelgés ösvényén. A történet szende, okos, de az öccsével igen undok tinilánya éppen olyan karakterfejlődésen megy keresztül, amit Nancy élhetett át, mikor elhatározta, hogy márpedig őt és a barátait nem fogja halálra kaszabolni álmukban egy gyufafejű homeless. S azon, hogy Hawkinsban is van egy Elm utca, már meg sem lepődünk, igaz? 🙂

Carpenter(s) – The Ultimate Collection:

Ha van még nagyágyúja a 80-as évek horrorhullámának, akkor az John Carpenter. A történet misztikus gonosza sokat merített A dolog klasszikusból, de nem keveset hoz a sorozat a Köd, a Christine, de még a Halloween hangulatából is.

I’m an alien, I’m a legal alien:

Az én szívemet – a nyíltan nosztalgiára építő easter eggek mellett – külön elrabolta a rendezőpáros, mikor egyértelmű Alien-utalásokat tettek. Például pont egy tojásmaradvánnyal, vagy csak azzal, hogy Elle egy mini-Ripley (lenyírt haj, emberfeletti teljesítmény, predesztinált hősiesség, számozás az alkaron… csodálom, hogy itt nem egyezett meg a tipo), de van még, csak az már spoiler lenne.

Free Winona

A másik szívet melengető tény számomra, hogy (remélhetőleg) ezzel az alakítással véget érhet Winona Ryder kanosszája, ami már indokolatlanul régóta húzódott. Ne értsetek félre, maga a karakter sokatoknak idegesítő lesz, de ilyen ez a popszakma. Ha aggódó, hisztiző, láncdohányos, félőrült anyát kell játszani, akkor azt is meg kell csinálni. Ugyan Millie kicsit ellopja a show-t, és így nem nevezhető 100%-os, nagybetűs visszatérésnek, de kecsegtetőnek mindenképp.

Akkor is MUSZÁJ:

S ha mindezen érvek nem győztek meg. Ha nem a tévé előtt nőttél fel, és egyáltalán nem hoz lázba, amit eddig összehordtam, hát legyen elég annyi, hogy egy tökéletes nyár végi sorozat, amit tényleg egy hétvége (vagy nap) alatt le fogsz darálni, mert az a nyolc rész iszonyatosan jól adagolja a rejtélyeket és a feszültséget, egyre közelebb és közelebb lökdösve a nézőt az elkerülhetetlen végkifejlethez.

Fogyasztásra ajánljuk hozzá:

/Aki már látta a sorozatot, annak itt egy szemet gyönyörködtető vágat a párhuzamokból! (Ez már SPOILERES)

Köszönjük a szuper posztot Bettikának!

Hírlapom & Hatnet