Nyomozósos, helyszínelősös, laboros, ügyvédes, rendőrpárosos, egy-hajszálból-gyilkosságsorozat-leleplezősös, egész estés filmes, több évados sorozatos: nincs olyan vállfaja, ami ne szögezne a kanapéra.
A kapudrogod ehhez a függőséghez a kamaszkorodban végigdarált Agatha Christie-regények és az ebből készült filmek-sorozatok voltak. Ki ne imádta volna Poirot nyomozásait az art deco Angliájában? Ma már nosztalgiával gondolsz vissza azokra a történetekre, ahol az áldozat nem hátborzongatóan széttrancsírozva és misztikus üzenetektől körülvéve feküdt egy bizarr helyszínen, hanem ágyban, párnák közt, egyetlen pisztolygolyótól halt meg, ahol természetesen a pisztoly egy csinos, gyöngyházberakásos darab volt.
Nem tudnak olyan jó filmet vagy sorozatot mondani a műfajban, amit ne láttál volna. Hogy hány órát töltöttél el velük… nos, azt inkább ne is számoljuk ki.
Még akkor is végig tudod izgulni az egymilliomodik évad százezredik epizódját, ha már kiismerted a forgatókönyvírók észjárását, és nagyjából már a 8. percnél tudod, hogy ki lesz a gyilkos.
A CSI: Helyszínelők és NCIS összes változatát láttad már: Miami, New York, Los Angeles és a többi, ha lenne CSI: Szeged-Alsóváros, azt is megnéznéd.
A filmekből kiszakadva is tovább folytatod a kombinálást: számodra a való világban sincsenek cél nélküli, véletlen mozzanatok: minden lehet egy jel egy később felderítendő ügyhöz! Vajon miért mondta azt a fura mondatot a szomszéd?? Biztos lehet valami hátsó célja!
Ha kivitelezni kéne a tökéletes bűntényt, te igazából már kitaláltál rá egy forgatókönyvet, hogy soha ne tudjanak elkapni, illetve hogy a bíróság tuti felmentsen.
Ha angolul nézed a sorozatokat, már az egész angol szakzsargon a kisujjadban van. Sőt néha úgy is beszélsz magadban, mint egy menő gyilkosságis sztárügyvéd vagy nyomozó. „Cut the bullshit! To the D.A.’s office, NOW!”
Szóval kívülről vágod az amerikai jogrendet és esküdtszéki rendszert. Áhá. Na és mi a helyzet a valóságos magyarral? …Na ugye 😀
„Ahhoz, hogy elkapd a bűnözőt, az ő fejével kell gondolkoznod!” – valószínűleg ez a leggyakrabban elhangzó mondat ebben a műfajban, és te próbálod is alkalmazni, amikor azt próbálod kinyomozni, hogy ki lopta el a ház folyosójáról a muskátlijaidat. Amihez persze a legszívesebben olyan profi eszközöket meg kütyüket használnál, mint kedvenc nyomozóid laborjaiban van, és úgy torolnád meg a bűntényt, mint Dexter.
Az így kialakult kisebb mértékű paranoiád azt eredményezi, hogy nem mersz lemenni egyedül a sötét pincébe, mert hát ugye ott szoktak lapulni az elmebeteg sorozatgyilkosok.
