Ha hétfő, akkor suli, ha suli, akkor támad a menza jellegzetes szagú frankensteini konyhája, ami legtöbbünk számára már csak édes nosztalgia. Jöjjenek hát a fura vagy épp emlékezetes pillanatképek, tárgyak és feelingek.

 Ivólé műanyag bögrében rejtélyes darabkákkal.
 Elöl-hátul nyitott, fűzős, úgynevezett konyhásnéni cipő. Érdekes, hogy a neten ezt kismamacipőnek hívják, de ezt a tényt szeretnénk semmisnek tekinteni, már csak kismama barátnőink érdekében is (kép)

 Valahogy mindig csúszós és nedves műanyag tálcák, amiken a szalvéta egyből elázik, kockás nejlonterítő, pöttyös kancsó és műanyag virág. Utóbbi luxus. (kép)

 Felügyelő tanárok, akik miatt nem lehet szabadon dobálózni a szalvétákkal, csak ha épp hátat fordítanak.
 Fura fém evőeszközök, minden irányba torzult villák, amatőr mentalisták által elhajlított kanalak.

 Félszegen keresni, ki mellé ülsz le és véletlenül csak a kiszemelt fiú asztalánál találni helyet, persze messze, az asztal másik végében. Plusz feeling, ha kiderül, hogy a hely már foglalt a lány osztálytársainak.

 Semmivel össze nem keverhető, kimoshatatlan és hetekig a ruhában maradó menzaszag, mely konyhás nénik ecet, hagyma, izzadság és klórszagának egyvelege valami plusz adalékkal, és persze a tesiről beáramló gyerekek szagával.
 Maradék-vadász colos felsőbb éves fiúk.
 A trükközés és a jópofizás a konyhásnénivel, hogy kiharcoljunk még egy adag sajtot és ketchupot (!) a milánóira vagy egy plusz sütit. (kép)

  Székek csikorgásának fülsiketítő zaja, miközben az osztály egyszerre kántálja, hogy KÖÖÖSSZZÖÖÖNJÜÜK SZÉÉÉÉÉPEN.

Címlapkép: (forrás)