Bár az orvosok alapvetően türelmes emberek, náluk is ki lehet csapni a biztosítékot. Az éjszakai ügyeletből felkeltett orvos pedig… nos, kiemelten érzékeny eset. Titkos orvosszakértőnk jótanácsai a harmonikus orvos-beteg kapcsolat érdekében, nem csak hipochondereknek.

Az éjszakai ügyeletben felkeltett orvos igazi advanced level. Haladó emberismerőknek már első pillantásra feltűnhet hasonlósága egy felingerelt, láncra vert kutyával. Figyelem, elég pár nem kellően megválogatott szó az ügyelet ajtaján belépve, és olyan, mintha husánggal koppintanánk az egyébként is zabos kutyus orrára.

 Bármilyen fiatalnak tűnik a gárda, és bármilyen közvetlenre ittuk is magunkat, SOSEM TEGEZŐDÜNK az orvosnál! Bár ez még általában nem elég ahhoz, hogy végleg elvágjuk magunkat, az alaphangulatnak mindenesetre biztosan nem használ.

 Ha bekerülve az ügyeletre még csillapítja is fájdalmunkat a hat unikum, és őrülten poénosnak is érezzük magunkat, ezt inkább tartsuk magunkban. Menjünk inkább biztosra, orvosnál SOHA NE VICCELJÜNK! Higgyétek el, nincs az a fél/teljesen részegen humorosnak ítélt poén, amit egy 16-18 órája szolgálatban lévő ember álmából harmadszor felkeltve viccesnek talál!

 Soha ne közöljük belépés után a diagnózist és az adekvát terápiát, szorítkozzunk a panaszokra. Kerülendő például a „biztos nincs eltörve, nem kell begipszelni”, vagy a „nem mély a vágás, csak egy tetanuszért jöttem”. Ha mégis kicsúszott a szánkon ilyesmi, figyeljük az orvos jobb szemének sarkában annak a kis izomnak az ütemes rángatózását, és ha meglátjuk, számítsunk a legrosszabbra.

 Magyarországon az ügyeleti (munkaidőn kívül) orvosi ellátás hivatalosan is a sürgős eseteknek van fenntartva, ám ez a legkevésbé sem szokta érdekelni az embereket. Ha véletlenül tényleg valami komoly baj ért bennünket, és a százhuszonharmadik zsebkendőt szorítjuk a vérző akárminkre, az előttünk lévő húsz páciensből tizennyolc biztosan nem sürgős panaszokkal tartja fel az ügyeletet és minket. Ugye milyen idegesítő?

 Amennyiben a 4. pontot figyelmen kívül hagyjuk, és elnyomva embertársaink miatt érzett aggodalmunkat szombaton este sétálunk be szerdán kezdődött panaszainkkal, legalább találjunk ki valami jó kifogást. A kérdésre, hogy miért most jöttünk, SOHA ne mondjuk elsőáldozó fejjel, hogy „hát… most értem rá”. Ezért tízből tíz alkalommal számíthatunk az orvos empátia-indexének meredek zuhanására.

 Mielőtt útnak indulnánk, természettudományos alapműveltségünk minden tárházát felvonultatva próbáljuk megsaccolni, hogy panaszunk orvosi ellátást igényel-e egyáltalán. Senki nem vár el tőlünk előképzettséget, de előre vihet, ha ilyen esetben tájékozódunk az interneten az ügyelet helyszínéről (Budapesten egyáltalán nem mindegy, melyik kórházba toppanunk be), és telefonon tanácsot kérünk, ha bizonytalanok vagyunk.

 Sokszor az ügyeletre vezető pánikot makacs tévhitek okozzák. Ilyen a piros csík, ami felfelé megy az ember alkarján, és a „népi hagyomány szerint” vérmérgezést jelent, ami a szívet elérve halálos. Valójában ez a nyirokerek gyulladása, és bár antibiotikumot kell rá szedni, nem különösebben súlyos betegség. Az a kék csík, ami születésünk óta ott van az alkarunkon pedig a vénánk, és nagyon is jó helyen van ott. Nem, nem túlzás, egyesek összekeverik a kettőt.

Egyik kedvenc urbán legendánk, hogy a szájba helyezett villanykörtét az állkapocs és a világító test anatómiai sajátságai miatt nem lehet onnan kiszedni. Sem mint orvos, sem mint vállalkozó kedvű, vidám ex-kollégista nincs személyes tapasztalatom a dolog igazságtartalmát illetően, de azt tanácsolom: inkább higgyünk az efféle városi legendáknak! (A sztori szerint a beteget 60-as Tungsrammal a szájában ügyeletre szállító taxis húsz perc múlva szintén körtével a szájában jelent meg ugyanott.)

 Bármennyire is érzékünk van a népi bölcsességekhez, a tyúkszar, a tojás, a pókháló, a legkülönfélébb zöldségek és ecet sebekre pakolása nem csak hogy nem használ, hanem még árt is. A két utóbbit sajnos előszeretettel alkalmazzák sebkezelésre ma is, egyébként valóban nagyon jól megférnek egymás mellett, ezt a saláta nevű közkedvelt étel kapcsán magunk is tapasztalhatjuk. Legyen otthon nálunk Betadine oldat és steril kötszer! Ezt a kettőt kell a sebre tenni.

 Végezetül álljon itt a leghülyébb sztori, amit hallottam, szintén a városi legendák bőséges tárházából: fiatal férfi a baleseti ügyeleten zavartan tipródik, végül kiböki a nagy kérdést: „orális szextől lehet veszettséget kapni?” A személyzet érthetően felkapja a fejét, érdeklődne a részletek felől. Emberünk menti, ami menthető, mondván a barátnőjét megharapta egy kutya, és ezt követően a hölgy késedelem nélkül kielégítette őt orálisan, miközben megsértette fogával a legnemesebb szervet. A rejtett tanulság megfejtését az olvasóra bízom.

Címlapkép innen