…vagy szócsi? A becéző irányzat hívei bármire képesek. És ezek a legkedveltebb fegyvernemeik.

 Köszcsi, köszike, köszkemöszke és társai. Mintha a sima ‘kösz’ maga már egy szürke kődarab lenne, amit muszáj a becézés selyempapírjába bugyolálni.

 Ennek párja, a szivcsi. Ha igazán szívesen adtál valamit, akkor ne add mellé ezt a büntetést is!

 Cici – gusztus dolga, de szerintünk egy felnőtt nőnek melle van. Csöcse. Keble. Domborulatai. De a ciciben van valami kislányos, és ezért pedofílinges.

 Gyümi, pari, sali, meg úgy általában az összes elfajzott kiírás a zöldségesnél. Oké, hogy így több fér a táblára, de akkor is!

 Gasztrovonalon maradva: pipihusi és pöri. Rosszabb szájízzel tunkolunk a dús szaftban, ha ezt meghalljuk. Őrizzük meg a húsok méltóságát!

 Barinő – értjük ám, hogy egy nyelvi elemmel is ki kell valahogy fejezni a lelki rokonságot és intimitást, de muszáj ehhez egy olyan szót használni, amitől a másik lelki szemei előtt egy gyapjas patás állat jelenik meg?

 Valaki bonyolult feladatot kap, valaki meg bonyit. Meg ettől idegbajt.

 A tejci a kismama társadalomban használatos gyakrabban. Van egy jó kis tömör, egy szótagos szavunk, hát miért kell rápakolni azt a szerencsétlen jelzőt? Jobban esik a babának a büfi tőle?

 Jaj annak, akit nem szeretnek, hanem szeriznek. Szercsiznek. Sőt, és most dobjuk le a verbális atomot: cejiznek. Ettől az ember a lelke helyén valami hideg, nyirkos, gomolygó sötétséget érez.

 Ha szerintetek is kircsi volt az összeállítás, nyomjatok egy lájkot! Köszcsiii!

Kép innen