Mindenki ismer legalább egy olyan figurát a környezetében, aki nem tud anélkül borozni, hogy ne beszélne közben folyamatosan hozamkorlátozásról, dűlő szelekcióról, tanninokról, savgerincről, animális jegyekről, hosszú kortyról, satöbbiről. Ha elhallgattatni talán nem is tudod a következő tíz mondattal, de legalább visszatrollkodhatod.
Hát milyen illata volna? Cefre.
Kis málnaszörp nincs hozzá?
Mér’ fognám a pohár talpát, nem vagyok én masszőr!?
Már hogy volna benne cseresznye, amikor szőlőből van!?
Ja, rozét én is szoktam csinálni, mikor fehérrel javítom föl a savanykás vöröset.
Jó lesz nekem a vizes pohár is.
A jóféle édes egri medina. Na, az bor.
500 Ft-nál többet költeni egy borra pazarlás.
Mindegy mit töltesz, csak üssön.
Nekem még maradt valahol egy söröm.
