..vagy legalábbis jobban ismerjük. 

 Bye Bye Miss American Pie: Don McLean vs. Madonna
Don McLean 1971-es dala a lista többi tagjával ellentétben már eleve iszonyú nagy siker volt megjelenésekor, sőt 2001-ben egy felmérés során a 20. század 5. legfontosabb dalának szavazták amerikai diákok. Ez persze összefüggésben lehetett Madonna 2000-ben megjelent feldolgozásával, amit A második legjobb dolog című filmhez készített, mi pedig fogalom nélkül, boldogan dúdolgattuk, hogy „the day the music died” – ez a sor egyébként Buddy Holly Ritchie Valens és JP Richardson repülőszerencsétlenségére utal, amelyben a híres zenészek életüket vesztették.

 Knockin on Heavens Door: Boby Dylan vs. Guns N’ Roses
Számtalan poptörténeti mérföldkőről kiderült már számunkra, hogy Bob Dylan írta valójában, na így járt ez a dal is. Szinte nem is zenész az, aki nem dolgozta fel, Eric Claptontól Avril Lavigne-ig rengetegen meggyalázták játszották koncerteken, de akik konkrétan gigaslágert csináltak belőle maguknak, az a Guns N’ Roses.

 The Man Who Sold the World: David Bowie vs. Nirvana
Mégiscsak egy -de még milyen- grunge zenekar tolja egy -de még milyen- glam-rock isten dalát, és persze a végeredemény ismertebb, mint az eredeti. Persze ez esetben minden mindegy, mindegyiket imádjuk.

 I’m Easy: Lionel Richie vs. Faith No More
Aha, hogy ez egy Faith No More szám? Hát nagyon nem, kispajtás! Az eredetije 1977-es, és Lionel Richie írta a Commodores névadó albumára, csak aztán a flegma Mike Patton nagyon ráérzett 1993-ban. Kiváló aláfestés az olyan szakításokhoz, amik nem tépik ki az ember szívét. Az eredeti albumverzió helyett egy a Westlife-fal közös (!) előadást hoztunk.

 Nothing compares 2 U: Prince vs. Sinead O Connor
A dal, amit gyakorlatilag Sinead O Connor klasszikus „slágereként” ismer a világ, nem is az ő száma! Prince írta 1984-ben korai bandája, a The Family számára, és szépen el is sikkadt volna, ha nem dolgozza fel 1990-ben az ír énekesnő. Ugye ti is mindig vártátok kiskorotokban, hogy lecsorduljon a könnycsepp Sinead arcán?

 Hey Joe: Billy Roberts vs. Jimi Hendrix (vs. még sokan mások)

Ezek után biztos nem lepődtök meg azon sem, hogy a Hey Joe sem egy Jimi Hendrix-szám, de még csak nem is egy amerikai blues-standard, ahogy sokan gondolják, hanem az a Billy Roberts írta, akiről nagyjából ez a fő tudásunk. Aztán azóta rengeteg verzióban hallhattuk már, de itt és most a foggal gitározást támogatjuk.

 Jolene: Dolly Parton vs. White Stripes

Dolly Parton botoxozott arcától munkásságától eléggé idegenkedünk, de még a széthajlított Jolene-t is helyrepofozza egy White Stripes-féle koszlott áthangolás és Jack White fejhangja. Éljen!

 Red Red Wine: Neil Diamond vs. UB40

Na tessék, egy reagge-legenda, ami nem is az, mint aminek látszik! Ugyanis az eredetije Neil Diamondtól származik, aki a Barbra Streisand és Elton John rajongók körében bizonyára nagyon népszerű, de éppenséggel a raszta fiatalságnak nem tipikus hőse. Aztán a UB40 mégis hogy megtalálta!

 Turn The Page: Bob Seger vs. Metallica

When Metallica covers your song, it’s not your song anymore. – olvastuk valahol, és hát nehéz vele vitatkozni.

 Hurt: Nine Inch Nails vs. Johnny Cash
És egy (két) igazi nagyágyú a végére: a Hurt már a NIN-től is tökéletes volt, de jött Johnny Cash és -utolsó felvételei egyikeként- valami egész értelmet adott az egésznek. Mindkét verziótól ráz minket a hideg, a lehető legjobb értelemben.