Gusztus dolga, ki melyik kajára szavaz bizalmat, de van pár tétel, amiknél eléggé éhesnek / másnaposnak / betépettnek / nukleáris katasztrófa után élelmet vadászónak kell lenni ahhoz, hogy rákívánkozzunk.

 Előre csomagolt vajkrémes vagy „növényi tejszínes” sütemény a hűtőpultból. Előre csomagolt. Vajkrémes. Böeeeeee. A haszontalan és értelmetlen kalóriáknak a tárháza, ráadásul még csak nem is finom. És miből készülhet????

 Az időszaki hústermékek, úgymint: szilveszter előtti gyanúsan olcsó virsli, ami ötödannyiba kerül, mint a legolcsóbb hús, illetve a húsvét előtti, szintén gyanúsan olcsó sonka.

 Tejterméket imitáló ipari készítmények: tejpor helyett „kávéfehérítő„, tej helyett „reggeli ital„, tejföl helyett „krémföl” és társaik. Miket, de tényleg miket tartalmazhatnak ezek a dolgok, amik még arra se jogosultak, hogy a „tej” vagy „tejföl” nevet viseljék?? Igazából nem is akarjuk tudni.

 Külön pontot érdemel a tejtermékek közül is a „pizza sajt„, ez a szomorú, gumiállagú élelmiszeripari szörnyszülött, amivel még egy mirelit pizzát is bűn lenne elbaszni.

 És ott vannak a hűtőpult előre csomagolt hidegkonyhai készítményei: a kaszinótojás, tormás sonkatekercs ééééééééés a majonézes krumplisaláta, amiben még nyersek a kis krumplikockák. Ezek ráadásul becsapósak, mert jól tudnak kinézni, úgyhogy párszor el kell csábulni hozzá, amíg rá nem eszmélünk, hogy ezek egyszerűen nem lehetnek jók.

 Méregdrága sápadtnarancs színű spanyol paradicsomok decemberben. Ezeknek a zöldségeknek a vitamintartalmuk nem nagy,  ökológiai lábnyomuk viszont annál inkább. Szomorú és íztelen vackok, amikkel csak becsapjuk magunkat, hogyha valami egészségeset szeretnénk fogyasztani.

 A legalsó sor a boros polcon, a párszáz forintos és a műanyag palackos borok. Ide talán nem is kell komment.

 A ránézésre zsemlemorzsa külsejű, „panírozó morzsa” néven futó termék. Az ember azt hinné, hogy a zsemlemorzsa egy olyan egyszerű valami, amit már nem lehet olcsóbban és egyszerűbben előállítani, mint ahogy azt háztájon szokás. De nagy mennyiségben való gyártásánál – mint ahogy azt a Táfelspiccen is alaposan körbejárták nemrég -, sajnos gyakran meglódul az állagjavítókat és mindenféle adalékanyagokat adagoló kéz.

 A látványos pirosfehérzöld zászlós csomagolású fokhagyma, amelynél hogy ha tüzetesebben megvizsgálod a csomagolását, akkor kiderül, hogy Kínában termesztették, csak Makón csomagolták be, így megkaphatta a „magyar termék” pecsétet. Ilyenkor Árpád apánk vére azért felbuzog bennünk, hogy NA NE. Egy fej fokhagymáért azért hadd ne kelljen már Kínáig menni. Aztán meg Makón becsomagolni.

 A gyanúsan olcsó, noname márkás energiaitalok, ijesztő csomagolásban. Már ránézésre érezzük a túltolt tuttifrutti ízt a szánkban és a sikoltozást a májunk tájékáról.