Ha már a sors (vagy legalábbis a szervezetünk) a váróterembe vezérelt minket, néma szenvedés helyett inkább tanulmányozzuk a többieket!

 A barátkozós nyugdíjas: már rendszeres visszajáró, rá is ér, úgyhogy itt él szociális életet. Vagy az ismerősökkel pajtizik, de jobb híján idegenekkel is szívesen szóba elegyedik, hogy elüsse az időt, és beszámoljon az életéről.

 A kitárulkozós: aki már alig várja, hogy részletesen beszámolhasson valakinek az adott problémájáról és úgy általánosságban véve az egészségi állapotáról. Ha nem állítod le elég határozottan, rövid időn belül MINDENT megtudhatsz a bélmozgásáról, és hogy milyen színű és állagú váladékot köhög fel mostanában. Elég nagy a közös metszete az 1. ponttal.

 Az elzárkózó: aki szeretné mielőbb letudni ezt az egészet, és minél inkább távol tartani magát a közegtől. Ő fülessel zenét hallgatva olvas a legtávolabbi széken.

 A rendszerkritikus: aki nyilvánosan és felháborodva kifejti a véleményét a rendelő állapotáról, a magyar egészségügyi rendszer tűrhetetlenségéről, rosszabb esetben az orvosokat és nővéreket is végigkritizálja, mintha ez az egész az ő hibájuk lenne. Persze ezzel csak tovább ront az amúgy sem túl jó közhangulaton.

 Az izgulós: háromszor körbekérdez, hogy kik vannak előtte, hogy felmérje a terepet. Az ajtóhoz legközelebbi székre ül le, mert szilárd meggyőződése, hogy ha két méterrel messzebb kerül, akkor soha nem kerül sorra. Nem mer kimenni wc-re, mert mi van, ha épp akkor hívnák be, és újságolvasás közben is félpercenként felkapja a fejét, hogy nyílik-e az ajtó.

 Az elfoglalt: aki számára a rendelőben sem áll meg az élet, végig hangosan ügyintéz telefonon, mérgesen panaszkodva beszélgetőpartnerének amiatt, hogy neki itt kell vesztegetnie az idejét.

 A hipochonder, akiről már itt írtunk kórképet. Ő drámai arccal hozta be a váróba az ebola-aids-rákját (amiről persze több körös alapos kivizsgálás után kiderül, hogy egyszerű vashiány), és a váróban is alaposan elolvassa a közérdekű információs plakátokat, a tudatalattijába raktározva el a következő betegségéhez szükséges infókat.

 Ellentéte az a típus, aki hajlamos legyinteni a problémára, hogy ugyan, neki kutya baja. Így már nagyon leroggyant állapotban lesz, mire – valamelyik családtagja unszolására – elvonszolja magát a rendelőig.

 A helyes csávó, aki a nagyit kísérte el. Elolvadsz tőle, hogy milyen cuki, milyen türelmesen és segítőkészen kísérgeti a nagymamát, és megfordul a fejedben, hogy a várakozással töltött időt egy finom flörtöléssel ütöd el.

 A köhögős-orrfújós, akinek ránézésre is valami fertőző betegsége van, és elviselhetetlen hangossággal és gyakorisággal köhög. Na ő az, aki mindig közvetlenül melléd ül le.