Régen sokszor nem értettük, vagy éppen ódivatúnak tartottuk, de most már imádjuk, sőt, használjuk őket. Kimondva ezeket a szavakat fülünkbe cseng a nagyszülők hangja, érezzük a spájz hidegét és halljuk a kredenc csukódását. Ne engedjük, hogy ezek a szavak eltűnjenek!

 stelázsi – polcos állvány

Példamondat: Levennéd nekem azt a csupor mézet a stelázsiról, lisztes a kezem.

 spájz – kamra

Példamondat: Behoznád a savanyúságot a spájzból?

 sezlony – heverő

Példamondat: Na megyek ledőlök egyet a sezlonyra, egész nap csak sütöttem főztem.

 sparhelt – konyhai tűzhely

Példamondat: Ott a jó töltött káposzta, melegítsd csak meg a sparhelten.

 hokedli – sámli, támla nélküli kisszék

Példamondat: Hozzál mán egy hokedlit, nem érem el!

 gádor – pince lejárat

Példamondat:A gádor a lépcső alatt van, aztán meg ne botoljál a nagy sietségbe!

 zsompor – szalma/gyékény tál

Példamondat: Ott van a cukorka a zsomporba!

 eszcájg – evőeszköz

Példamondat (ebéd előtt, a terítőt lapogatva): Na hozd gyorsan az eszcájgot már elkongatták a delet!

 kredenc – konyhai szekrény

Példamondat (vasárnap, ebéd előtt cinkosan): Kisunokám, a csokit ott találod bal felül a kredencbe, de aztán meg ne súgd anyádnak!

 röstellem – szégyellem

Példamondat ( nagymama kezét tördelve): Annyira röstellem, de csak egy féle sütit volt időm sütni, azért remélem elég lesz…

Kép forrása