Amiket ráadásul Pesten is megkóstolhatsz. És most nem az illatos-omlós csirkére gondolunk. Wang mesternél jártunk a kilencéves Lucullus BT meghívásából, hogy végigkóstoljuk a tizenpár fogásból álló, kínai különlegességekkel teli menüsort és az új Wang fogásokat is. Nem csalódtunk.
A csípős ízeket még most is a szánkban érezzük és igen: a kínaiak tényleg (majdnem) mindent megesznek! Összeszedtük a 10 kedvencünket, amiket érdemes megkóstolni. Jó még tudni a menühöz, hogy a kínaiak hagyományos étkezése sok fogásból áll, melyek egymás után érkeznek és mindenki maga szed a tányérjára. A fogások a leves, hideg előétel, meleg előétel, főételek, köretek sorrendjében érkeznek, de igazából köretet ők nem különböztetnek meg, csak miattunk. A fogások kis tálakban az asztal közepén lévő, forgatható korongon mennek körbe az asztal körül ülők között.
Kínai tavaszi tekercs. Alap előétel mártogatós, édes-savanyú szósszal. Nekem már régóta ez a „sajtburgerem”. vagyis az éhes-vagyok-együnk-gyorsan-valamit ételem, de sajnálom hogy nem tudok mindig ide beugrani érte, mert ezek a ropogós zöldséges rudacskák kétség kívül itt a legjobbak a városban.
Fekete fafüle gombasaláta: enyhén fokhagymás íz, egyszerű de nagyszerű, mi imádtuk és mindennap ennénk előételnek.
Gőzölt húsos táska szezámolajos-szójaszószos mártással: ezek a bambusztálban gőzölt gombócok vagy táskák egyszerűen megunhatatlanok, mi a Momotaros nagygombócos változatot is nagyon szeretjük.
Hirtelen sült rák Ge shan módra. A rák fűszeres bundája annyira finom volt, hogy- bár én meg szoktam hámozni – most héjjal együtt is bepróbálkoztunk, azt mondták, ez csak természetes.
“Ko shui fei pian” ökörszív, nyelv, pacal, marha zöldségekkel és mogyoróval a tetején, hideg előételnek hozták. Erős volt, de nagyon jó.
„Nagypapa átértelmezett kedvenc”. Egy régi Wang fogás átértelmezése, sertésfül & csirkeláb kombinációja jó sok chilivel és zöldségekkel. Nekünk ez kicsit túl bizarr volt, és szörnyen csípős, de mindenképp érdekes. Főleg, hogy ez a hideg előétel egy befőttesüvegben érik össze valószínűleg, legalábbis abból öntötték ki tányérra a szemünk láttára.
Zöldhagymás kacsa babcsírával: édesen savanykás volt, omlós, isteni. Egyikünknek már nem is jutott, annyira elkapkodták az asztal körül ülők.
Wang pirított tésztája. Na ez az a házi tészta, amit kézzel készítenek és akkor szaggatnak bele közvetlenül a forró vízbe, amikor az ember kéri. Mindig friss és isteni finom, bármivel megennénk.
Házi ötkincs-csülök kondér – illatos omlós gombával: két hatalmas mindetbele húsgombóc és isteni leves egy jó nagy leveses tálban. Két vagy több emberes adag, úgy képzelem, a másnaposság igazi ellenszere lehet.
Darált szezámmagos tésztagombóc, desszertnek. Nem is tudom jó-e vagy rossz, annyira bizarr a beleharapni ebbe a lében úszó kocsonyás héjú fehér gombóc-izébe és rátalálni a mákszerűre őrölt szezámmagra. Ki kell próbálni, hiszen az ember nem efféle desszertekhez szokott hozzá az biztos.