Ha mindennap sok vizet iszol, vagy kicsi a hólyagod, akkor az élet egy ördögi körforgás a pohár és a wc kagyló között. És ráadásul ezt még szégyenérzetet is keltenek benned az acélhólyagúak! Szemétség.

 „Hú, de sokszor mész pisilni! Nem vagy felfázva??” – Jézusom, tényleg, és ráadásul 30 éve húzódik! Vagy… lehet, hogy… csak sok folyadékot iszom?

 Hasonló az értetlen vagy lekicsinylő hangsúllyal feltett „Már megint pisilni mész??” kérdés. Igen, már megint, és kösz, hogy ilyenkor nem csak a sürgető kényszer miatt érezzük rosszul magunkat, de még a környezetünk reakciója miatt is.

 Már ismered a városban és a szokott útvonalon az összes könnyen elérhető és kulturált wc-t. Városnézés közben pedig előre aggódsz, hogy hogyan tudsz majd pisilni menni, miközben egy vadidegen városban mászkálsz.

 Mielőtt elindulsz a munkahelyedről haza, elmész mosdóba, ehhez képest az utolsó lépéseket a házad előtt már csak kétrét görnyedve tudod megtenni, és remegő kézzel próbálod forgatni a kulcsot a zárban, hogy aztán az ajtót feltépve még cipőstül a wc-be rohanj. 

 Ha egy hosszabb autóútra mész, már előre rosszul érzed magad, hogy miattad kell majd megállni félóránként. 

 Ha lefekvés előtt szomjas vagy, nehéz döntést kell hoznod: vagy iszol, és legalább egyszer fel kell kelned éjszaka, vagy szomjasan kell ágyba menned, és már érzed, hogyan töppednek össze kiszáradva a sejtjeid. Ugyanígy nem mersz inni egy hosszabb mozifilm vagy egy vonatút előtt sem. Biztonság kedvéért néha 1-2 órával előtte sem iszol.

 A biztonsági pisi fogalma megvan? Amikor igazából nem is érzed, hogy feszítene a hólyagod, de ismered magad, úgyhogy még akkor elmész, amikor lehetőséged adódik rá, például a mozifilm kezdete előtt.

 Sörözés közben irigykedve méregeted a többieket, és kalkulálsz. „De hiszen ő is két sört ivott, mint én, és nagyjából ugyanabban a tempóban issza… Ha jól láttam, eddig csak egyszer ment el wc-re… Hogy csinálja??????”

 Amikor nem mered bevallani a beszélgetőpartnerednek, hogy nagyon kell pisilned, vagy abban reménykedsz, hogy mindjárt vége a beszélgetésnek, és akkor már nem akarsz szabadkozni, ezért inkább feszengsz. És nem tudsz róla, de az arcodra kiül a keserves nyomor, a másik pedig nem tudja, miért, és aggódni kezd, hogy mindjárt valami súlyos vallomással rukkolsz elő.

 Menyasszonyként a legfőbb stressz számodra nem a nagy nap zökkenőmentes lebonyolítása, hanem hogy hogyan tudod abszolválni a gyakori pisilhetnéket a hatalmas ruhakölteményedben. Egyrészt olyan keveset iszol, amennyit csak tudsz, másrészt beavatod a legjobb barátnődet, hogy segítsen a műveletben.