Csörög az óra, pedig pár nap elég volt, hogy jótékonyan megfeledkezz róla, hogy ilyen is van. Résnyire nyitod a szemed, a gyomrodban érzed az előző másfél hét zsírban és alkoholban gazdag megpróbáltatásait. És még fel sem keltél!

Reggel végre tiszta orrlyukkal, kipihenten ébredni a 2 hetes szokásos ünnepi betegség után. Az örömöd pont egy percig tart, mikor rájössz, hogy az ünnepek épp most múltak el…nyaff.

Reggel félálomban kibogozni a konfettiket és csillámporokat a hajadból, ami jobb napokat is élt már.

  Nem elég, hogy ez a nap amúgy is szörnyű, de rohadt szar dolog a kilométeres sort látva rádöbbenni, hogy nincs érvényes bérleted. Mondjuk úgy rosszabb, ha az ellenőr emlékeztet.
Egy jó irodai kávé mellett fél órát várni, míg az összes olvasatlan levél letöltődik a postafiókodba, és közben anyázni. Mára épp elég meló, hogy csoportosítsd őket, de jobb, ha az SOS és ASAP megjelölésűeket el is olvasod..
Rá kell jönnöd, hogy a december végén félbehagyott munkák nem csinálták meg magukat. Sem az ügyeletes portás őket. Sőt: amire azt hitted, hogy a két ünnep között lesz időd agyalni, az most jutott eszedbe először.
Az irodai konyhaasztal tele van a munkatársak által behozott bejglikkel és egyéb finomságokkal, de egyszerűen rájuk sem tudsz nézni, sőt, a gondolattól is rosszul leszel, hogy még egy zserbó…
Viszont amikor belehuppansz a székbe, kifittyed az ünnepek alatt frissen beszerzett babahájad.
Mire mindezeken túl vagy kénytelen vagy konstatálni, hogy a főnök már megint hajnaltól bent van munkavágytól buzogva és csak rád várt a legújabb feladatok megvitatásával.
A kollégákkal való „hogy teltek az ünnepek” beszélgetés során kiderül, hogy megöregedtél, az összes jó bulit kihagytad a városban, nem voltál ott az évszázad partiján, sőt, a piát is rosszabbul bírod, mint régen.
Délutánra a kétségbeeséssel eljutsz odáig, hogy kiszámolod, mikor jön a következő nagyobb ünnep vagy hosszú hétvége. És elszomorodsz.

kép