Akármennyire is különbözőek vagyunk, a vasárnapjainkban mindig van valami közös: néha a rántott hús, néha a másnaposság.

 Aki éjjel legény: „Figyi, nem emlékszel, hogy jöttünk tegnap éjjel haza?”
 Ugyanez, két órával később: „Ugye van itthon Advil?”
 A vasárnapi nihilista: „Ma nem csinálok SEMMIT.”
 Ellentéte, a tettre kész vasárnapi ügyintéző: „Na végre, itt a vasárnap, takaríthatunk, moshatunk, bevásárolhatunk!”
 Az ember a Facebookon, aki szédítő gourmet menüt tervezett ebédre, de elfelejtett egy fontos apróságot: „Segítség! Nem tudjátok, hol lehet ilyenkor fésűkagylót/zellersót/tamarindpasztát/ hoisin szószt kapni? Lehetőleg a XVI. kerület környékén!”
 Anya 1: „Szedjetek gyerekek, még csak két tányérral ettetek, hát ezért főzök hajnal óta?!”
 Anya 2: „Csomagolok neked ebből a rántott húsból, meg vigyél hozzá az uborkából is!”
 A városok közt ingázó: „Már megint elfogyott a helyjegy a Havasigyopár IC-re:(”
 Ultimate vasárnap esti gondolat: „Már megint hogy elment a hétvége!”
 Vagy a még rosszabb, a felismerő: „Ugye nem vasárnap van?! Mondd, hogy még csak szombat!”