Vannak tevékenységek, melyek közben az amúgy szárnyaló percek csigalassúsággal vánszorognak, sőt néha meg mernénk esküdni rá, hogy konkrétan megállt az idő, és ott vannak azok is, amik még el sem kezdődtek és huss, már ott sincsenek. 

Tíz dolog, ami megfekteti az időérzékelésünket:

 Mikróban melegíteni valamit egy percig – maga az örökkévalóság.
 Rákészülni, majd elmenni a kedvenc zenekarunk koncertjére: az egyik pillanatban még megnézik a jegyünket, a következőben pedig már a ráadás számoknál tartunk.
 Egy retró: az iskolában a kicsengetés előtti utolsó perc. A világ leglassabb másodperc mutatói!
 Futás közben, amikor hosszan nem nézel az órádra, és már tuti eltelt legalább negyedóra: rápillantasz, és kiderül hogy pontosan négy és fél perc telt el.
 Egynapos szabadságok, amikre százezer teendőt tervezel: szempillantás alatt hussannak el, az meg külön gyalázatos, hogy jellemzően alvással telnek.
 Várakozás a bankban, postán, háziorvosnál: még meg sem érkeztél, de már úgy érzed, húsz perce várakozol. Az időddel játszanak ezek a szemetek! Kilépsz ügyintézés után, és kiderül hogy nettó nyolc percet töltöttél el odabenn.
 Pizzafutár bejelentkezése kaputelefonon és a lakásajtóhoz érkezés közötti egy perc, különösen súlyos másnaposan. Örökké tartó kín.
 A világ leggyorsabban száradó körömlakkjai sem tudnak úgy megszáradni, hogy az elég gyors legyen. Minden egyes perc, amikor nem nyúlhatunk dolgokhoz, éveknek tűnik.
 Távkapcsolatban élők rég várt randijai: iszonyú sok várakozás megszaggatva villanásszerű találkákkal. Mire felocsúdsz, a másik már megint nincs ott.
 Zöldkód-pinkód-zöldgomb. Aztán érzésre negyedóra várakozás, amíg a nyomorult terminál parányi gépagya feldolgozza a tranzakciót. A valóságban: 10 másodperc.

Kép: köszi Salvador Dalí!