2013.05.28.
Aki mindig előtted áll a sorban. Az idegesítés mellett bónusz pont, ha még őrülten sietned is kell/kéne.
A sunyi bizonytalan. Vacillál, és az utolsó pillanatban elkezdi visszapakolni oldalra a kosara tartalmának a felét. A mélyhűtött árut is! Mindeközben úgy tesz, mintha ez világ legtermészetesebb dolga lenne.
A feledékeny. Utolsó pillanatban elfut valamiért, és rohanás közben ellentmondást nem tűrően kér elnézést, hogy megvárat. Mellé mosolyt villant. Persze nem egy percre tűnik el.
Az ember, akinek nincs pénz a kártyáján, készpénz nincs nála, ezért totál leégve, sűrű elnézések közepette távozik, de persze a beütött összegeket sztornózni kell, amihez minimum egy üzletvezető kell, akire persze várni kell. Az egész mutatvány röpke 10 perc, de a rövidebb sorok ezalatt mind hosszabbak lettek.
Az aggódó. Még annyi hely sincs a cuccai után a szalagon, hogy egy gombostűt feltegyél, de ő aggódva odapasszírozza a „következő vásárló” elválasztó izét. Mintha csak vele akarnád kifizettetni a cechet!
A reklamáló, aki kiakad, hogy valami nem annyiba került, mint hitte, patáliázik, üzletvezetőt hív, vásárlók könyvét kér.
A tudatos vásárló, aki az eladótól szeretne információt kérni a narancslé C-vitamin tartalmát illetően, vagy a kaszinótojás összetevőjéről érdeklődik.
A kuponos, aki előtted áll neki a kuponkollekció átnézésének, kiválogatásának. Természetesen a pénztárosnő segítségével, aki „Marika ezt elfogadjuk?” kiabálása közben próbál dűlőre jutni. Rosszabb esetben a kuponok kisilabizálásához még x pénztárosnő és egy securitys is kell, ami az egész áruház életét lebénítja.
Aki a bevásárlókocsival parkoltatja magának a helyet a sorban, miközben vígan szaladgál további vásárolnivalókért. Ha nem tolod előrébb neki a kocsit a távollétében, még fel is háborodik, hogy de hát ő itt áll.
Az ember, aki nem mérte le a zöldségeket.
A magányos, aki beszélgetőtársra vágyik, és mindezt a pénztárosban találja meg.
