2013.06.07.
Bár panaszkodsz, hogy kevés a szabadidőd, valójában már-már perverzen vonzódsz a to-do listekhez és akkor vagy a legboldogabb, ha mindent elintéztél nap végére, ami rajta található. Persze ilyenkor sem dőlsz hátra, mert a másnapi tennivalókon vagy új projekteken agyalsz.
Legalább egyszer már komolyan elgondolkoztál azon, hogy az irodában alszol, és erre az eshetőségre számítva hálózsákot is vittél magaddal.
Simán megeszel egy hamburgert egy kézzel gépelés közben úgy, hogy egy morzsa sem hullik a billentyűzetre. Pár kollégád már kért ez ügyben magánoktatást tőled.
Az egyik legnagyobb perverziód az írószerbolt, imádod a cetliket, kihúzó filceket, meg a jegyzetfüzetek szagát, amikor újak.
Már délben lemerül a telefonod. Persze a töltőt mindig otthon hagyod.
Reggel a szükségesnél hamarabb felkelsz, hogy még otthon ránézz pár emailre.
Azért jársz tömegközlekedéssel munkába, hogy közben is telefonálhass és intézhesd a levelezésedet.
A kávézókban önkétlenül konnektort keresel és rutinból elkéred a wifi jelszót.
A to-do listeden külön pontban vannak felsorolva azok a barátaid, akiket végre fel kéne hívni/vissza kéne hívni.
A kedvenc sorozatod új évada ott várakozik a gépeden, már a lejátszóba is betöltötted, de egy hete nem volt időd végignézni akár egy epizódot is.
A kollégák már meg sem kérdezik, elmész-e velük ebédelni.
