Ételek, amik normálisan elkészítve kiválóak, viszont a vendéglátóipar mélyebb bugyrainak hagyománya szerint az előző napok maradékaiból, vagy beleszarós módon készítik őket, mert a kedves vendégnek úgyis mindegy. Hát kösz!

 Kevés vendéglátós tudja idehaza, hogy az eredeti Caesar-saláta NEM pár hatalmas uborkából, csirkemelldarabokból, reszelt trappistából, bolti majonézből és egy toastkenyérből készített pirítósból áll. Persze az árát azért el szokták kérni, szóval cserébe mi is elvárnánk a szardellát, a friss, házi majonézt és a fokhagymás, ropogós krutont. Így viszont inkább leszoktunk arról, hogy ezzel a fogással próbálkozzunk. A Caesar-saláta történetéért és receptjéért katt ide!

 Félreértés ne essék, mi a nagy halászlévitában szegedi halászlé-pártiak vagyunk, de épp ezért nem merünk akármelyik vendéglőben ezt rendelni. Ugyanis sok helyen a passzírozott alaplébe belekúrnak minden hulladékot. Aztán az alaplevet sokáig a fagyasztóban tárolják, majd megmikrózzák, és mehet bele pár főtt haldarab. Végül pedig a vendég kap egy túlsózott, túlpaprikázott, zavaros állagú, posványszagú löttyöt. Csoda, hogy ilyen rossz szegénynek a renoméja?

 Amíg nem ettünk rendesen elkészített brassói aprópecsenyét, addig mi se hittük volna, hogy ez az étel lehet jó is, nem csak mócsingok és (sokszor nyers) krumpli zsírszaftos kevercse. Általában ezt szokták a klasszikus vendéglős-trükközés egyik alapfogásaként emlegetni, ahol minden, előző napról megmaradt húst felhasználnak, hozzákúrva a fagyasztott szalmakrumplit – pedig jól elkészítve nagyszerű is lehet. Ja hogy ehhez több energiabefektetés és nem maradékhasznosítás kell? Bocsi.

 Menzák, kisvendéglők és turistacsapdák kedvelt körete a porból készült krumplipüré. Szegény csak mostohatestvére a habos, vajjal és sűrű tejföllel kikevert, szerecsendióval és friss borssal megküldött igazi változatnak, amit magában is bármeddig tudnánk enni. Ez viszont költség- és munkaidőbarátabb, úgyhogy nyilván a menzatulajok ezen (is) spórolnak.

 Utóbbi években indult útjára itthon a hamburgerek reneszánsza, és csak most jövünk rá, hogy mennyi, de tényleg mennyi vackot megettünk korábban, ami ugyanezen a néven futott. Felfújt buci, előrefagyasztott, pirospaprikás húspogácsa, ami ki tudja, miből készült, pár csoffadt salátalevél, és sok-soooook majonéz.

 A másik klasszikus trükközős darab a hortobágyi húsos palacsinta. A vendéglátósok ilyenkor az előző napok megmaradt pörköltjeit és egyéb húsait bedarálják tölteléknek, majd az egészet nyakon öntik egy sűrű, fújtós és túlfűszerezett mártással, hogy semmi esélyed ne legyen mást érezni.

  A főzelékek renoméja az utóbbi években kezdett feljönni a jobb éttermekben, persze teljesen újraértelmezve, friss idényzöldségekkel és a rengeteg liszt helyett alternatív kötőanyagokkal. A sarki kifőzdékben viszont a gyerekkorunkból jól ismert, habarás- vagy rántástengerben úszó, szétfőtt zöldségdarabok néznek vissza ránk.

 Az a jó a minyonban, hogy annyira vonzó az a selymes rózsaszín máz rajta, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a legtöbbször ez vacak tésztát és ehetetlen geil vajkrémszerűséget takar. És ezt a cukrászok ki is használják.

 Hova lőjük el a maradék tésztát? Ez az, csináljunk belőle somlói galuskát! Míg az eredeti recept soklépcsős, konyhai rutint igényel, és egy kész tortát kell hozzá alkotni, van ennek a desszertnek egy zombiváltozata, ami egyenlő a rumba áztatott tésztával, sok csokisodóval és vacak műanyag tejszínhabbal. Természetesen, akárcsak a korábbi recepteknél a vendéglős titok nyitja itt is a fújtós öntet és az arcbamászó ízek, amiktől nem érzékelünk semmi mást.

 Bónuszként jöjjön egy italfajta: a cappuccino. (Tudjuk, kapucsínónak kell írni, de nem áll rá a kezünk.) Sok helyen nem tudják, hogy mi is a cappuccino pontos receptje, pár helyen meg még meg is sértődnek, ha jelzed, hogy te márpedig ilyen módon szeretnéd. Régen az sem volt ritka példa, hogy kávérendeléskor ugyan főtt kávét kaptál, de cappuccino rendelésekor már porból kutyulták neked össze. Bööööeeeeeeee! Mindenesetre itt találtok különböző kávétípus-recepteket.

Hasonlóan mostohán kezelt bolti kajákról pedig itt írtunk.