Rutinos babakocsizónk, Fekete Imola, a Nekünk bevált mamiblog írója összeszedte, miért is vidám dolog a babakocsizás. Bugyoláljátok be a bébit, no meg magatokat, és indulhat a nagy kaland! A többieknek meg marad az irodai hétkezdés őrült izgalma:)

 Babakocsizni jó, mert így legalább egyikünk alszik. Miközben mi büszkén fogadhatjuk a szembejövő mosolyokat.

 És ha már ez így esett, jó megállni egy kedves kávézóban anya kedvenc italára és feltöltődni a hosszú séta közben.

 Dr.Dukan napi 20 perc sétát ír elő a test karbantartásáért, nekünk minimum 3 óra garantálva van.

 Különböző izomcsoportokra is gyúrhatunk, például amikor a padon ülve egy lábbal előre-hátra tologatjuk a babakocsit – előre-hátra, előre-hátra, előre-hátra…

 Ha már gyúrás: kondink javításának egy újkeletű és kézenfekvő módja a babakocsis torna. Budapesten két parkban is lehet csatlakozni a BaMaTo csapatához és szakképzett edző vezetésével lelkesen kocogni a babakocsi mögött, hajolgatni, nyújtani, erősíteni, miközben a kipottyant cumit is vissza lehet tolni gyorsan  a kicsik szájába. Persze az igazán vidám kinti tornára most még kicsit várni kell.

 Ha csilingelő játékokat akasztunk körbe a kocsira a gyermek szórakoztatására, egyúttal kipróbálhatjuk, milyen érzés volna cirkuszos kocsival járni a várost.

 Három babakocsis már kész konvoj, tüntetni is mehetünk.

 Elevenné teszi az együttérzésünket mozgáskorlátozott embertársaink felé.

 Kreativitásra sarkall: hip-hop megtanulunk egy kézzel kormányozni, miközben a másikkal kiügyeskedjük a kekszet a hüvelykujjunkkal odacsíptetett zacskóból.

 Folyamatosan próbára teszi az éberségünket : kis padka, nagy padka, villamos sín, bácsi lába, kátyú, hopp egy kutyakaki!