Bár Németországban nem kell durva kultúrsokkra számítani, pár szokatlan dolog azért szembejöhet velünk. Néhányra nem árt felkészülni, másik részük viszont igazi kellemes meglepetésként érhet minket. Trolloknak még előre kikötjük: igen, biztosan vannak olyan felkészült egyedek, akiket semmi nem ért váratlanul. Például ti?:)

  Dohányzás. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy tőlünk nyugatabbra már sehol nem lehet dohányozni pubokban például, de ez nem így van. Erre rögtön rájössz, amikor Berlinben a metró peronján várakozva a föld alatt (!!!)  valaki rágyújt melletted, vagy kinyitva a kocsma ajtaját rádront régi ismerősöd, a kidőlő cigiszag. (A tartományokban különböző a szabályozás, Berlinben például a törvény megengedi a dohányzást a láthatóan megjelölt, egy helyiséggel rendelkező, 75 négyzetméternél kisebb területű bárokban és kocsmákban, ahol nincs felszolgálás. Németország-szerte jellemző, hogy noha szabályozzák az éttermi dohányzást, mindenütt van lehetőség jól szellőztetett, elkülönített dohányzó helyiség kialakítására.)

 MasterCard. Valamiért a dombornyomott MasterCardot (ami a legtöbbünknek van) nem szeretik Németországban, csak a Maestrot. Ennek a jelenségnek nem tudjuk az okát, minden esetre jó előre tudni, nehogy hülye fejjel állj egy IKEA-s vásárlásnál a kasszánál.

 Ha kint vagy, felejtsd el, hogy a torrentről leszeded (bocsánat, leLOPOD) a sorozatod legújabb részeit, netán zenéket töltesz le. Németországban súlyos büntetés jár a torrentezésért, főleg a feltöltés részéért (mert hogy míg letöltesz, vissza is töltesz tartalmakat, tehát illegálisan osztasz meg).

 Igen, általában megtalálnak a csekkjükkel akkor is, ha nem otthon töltötted le.

 Furcsamód néhány dologban kifejezetten bizalmatlanok, más dolgokban viszont pont ellenkezőleg. Nem vehetsz például kedvezményes kipróbáló jógabérletet bejelentett német lakcím nélkül (ami rövidebb tartózkodás esetén nem nagyon van), és ugyanez a helyzet a mobil előfizetéssel is. Holott miért ne lehetne egyszerre két országban is szükséged mobil előfizetésre?

 Más esetekben viszont olyannyira működik a bizalomkassza, amennyire itthon el sem tudnád képzelni. Képzelj el egy edzést, ahol mindenki a bevallott (!!!) jövedelme alapján fizet kevesebbet, vagy épp többet, vagy egy borbárt, ahol bevallás alapján fizetsz a fogyasztásért minden este, és magadnak töltheted a bort.

  Vasárnapi nihil. Itthon megszoktuk, hogy ha minden kötél szakad, a plázák meg az éjjelnappalik nyitva tartanak még vasárnap is, hogy a felkészületlen másnapos  nép se maradjon kefir nélkül. Vagy ami még logikusabb: azok, akiknek nem volt idejük hét közben vásárolni, azok megtehessék ezt (ugye) hétvégén. Na, például Berlinben felejts el mindenféle konzumálást vasárnap. Ja, ne. Az éttermek nyitva vannak.

 A Halál Lámpa. Nagyon cuki az „Ampelmann”, vagyis a lámpaember a berlini gyalogos lámpákon, kár, hogy MINDEN figyelmeztetés nélkül vált tilos pozícióba (nincs figyelmeztető villogás, vagy ilyesmi). Pont akkor, amikor te épp középen vagy, a nénik meg épp csak leléptek a járdáról. Mi ez, természetes szelekció?

 Currywurst. A Nagy Nemzeti Gyorskaja. Mi is ez tulajdonképpen? Egy karikákra vágott kolbász (virsli) ketchuppal leöntve, amire curryt szórnak. Ennyi a „trükk”.

 Gyros. Na ez viszont kellemes meglepetés, és furcsa is egyben. Mármint, hogy a gyros, vagy ahogy leginkább hívják, kebap, finom is lehet! A szendvics formájú cuccot még beleteszik két vaslap közé, és összesütik, hogy kívülről isteni ropogós legyen. Légyszi, budapesti gyros-osok!