Megvan a Ponyvaregényből Vincent és Jules párbeszéde a kocsiban Európáról? Na, ha európaiként a kontinensről utazol az Ír-szigetre, hasonló a helyzet. Ugyanazt a szart kapod, mint otthon, de valahogy mégis minden más.

 Írországban TÉNYLEG nagyon kedvesek az emberek. A legtöbb helyzetben vidámak, segítőkészek és közvetlenek. A kocsmában simán odaállnak melléd a pulthoz és kedvesen megkérdezik, mi újság. És nem akarnak se cigit, se aprót. A „how ’re ya keepin’, lad?” kérdésre pedig az adekvát válasz, hogy „Aye, not too baaad, not to baaad…”

 Aztán amikor legszívesebben a kebledre ölelnéd Írországot és benne minden írt (lásd 1. pont), viszonylag váratlanul ér, amikor egy buliban úgy Istenigazándiból pofán vágnak. Vigyázat! Az írek kedvesek, de a kocsmai bunyónak igen mélyen gyökeredző hagyományai vannak a szigeten. (V.ö.: „Are ya startin fella? Come onta fuk then, ya fukin donkey!”)

 Ekkor értjük csak meg, hogy miért látunk néha bilincsbe vert részeg embereket az utcán. Az ír Garda ismerve a virtust először köszön, majd felhelyezi a karperecet, ezt követően kezdődik csak a szorosabb értelembe vett beszélgetés. Ez ott így normális.

 Ami a kocsmai életet illeti, Írországban teljesen más a stílus. Ha hipszter romkocsmát keresnél minimál technóval, felejtsd el. Kockás flaneling, egy-, illetve két énekes gitárral, akik az este bizonyos részén BIZTOSAN el fogják énekelni az Oasistól a Wonderwallt.

 Ha már zene, Írországban nem csak turista vakításra használják a népzenét. A helyiek által látogatott kocsmákban is teljes erőből csapatják a folkot. A repertoár végén esetleg még előadják bendzsón és hárfán az Oasistól a … Wonderwallt.

 Írországban a különböző korú emberek sokszor egy helyre járnak mulatni, 15 és 65 év között nemtől függetlenül mindenki poétikusan részeg. A kocsmák 2 körül zárnak, ezt követően kénytelen a nép kiözönleni az utcára, ahol már előre bekészített zenészek várnak, hogy elénekeljük együtt az Oasistól a … Wonderwallt.

 Azon túl, hogy a nők is bőven kiveszik a részüket a kritikátlan iszákosságból, botrányosan öltözködnek és nagyon erősen festik magukat. A férfiúi lovagiasság pedig ismeretlen. Nőként ne várd, hogy egy ír férfi majd előreenged az ajtóban, vagy bókol. Ha megkérdezel egy ír fickót, hogy mik a tervei a hétvégén, sanszos, hogy „to get wasted with da lads and fuk a fatbird”.

 Ha Írországban szeretnél ügyet intézni, légy mindenre elszánt. Az első néhány telefont nem fogják felvenni. Aztán közlik, hogy az illetékes szabadnapon van. Aztán amikor végre eléred az ügyintézőt, az biztosít róla, hogy küld majd e-mailt. Amikor 3 nap múlva újra felhívod, esküszik, hogy holnap visszahív. Végül aztán újabb 3 nap múlva odamész személyesen.

 Létezik ír nyelv (gaelic), amit már csak kevesen beszélnek. Olyan is akad (főleg az idősebbek északon), aki nem is beszél angolul. Az ír nyelv semmi máshoz nem hasonlít és egy büdös szót sem tudsz elkapni belőle, de nagyon jól hangzik amúgy.

 Van két sport, amit csak Írországban játszanak, vagy ott, ahol sok ír van. Az egyik a gaelic football, ami a foci és a rugby keveréke, a másik a hurling, ami a gyephoki és a rugby keveréke. Mindkettő lényege, hogy labdázás álcája mögött totálisan szétbaszd az ellenfelet. A meccsek teljes lázban tartják a szigetet, tízezres tömegek lepik el ilyenkor a várost. Ja, és utána mindenki részeg.

Összességében – és hogy legyen ilyen szép filmes keret – milyen Írország? Nézd meg a Guard című filmet. PONT olyan.