Múltkor a pénztáros típusok kaptak egy tízes listát, most jöjjön egy látkép a pult túloldaláról! Mert habár alapvetően normálisnak tartjuk magunkat, a vásárlás hevében mi is tudunk hülyén viselkedni.
Az utolsó pillanatban beeső
– A kasszát már lezártátok? Mert lehet, hogy vennék valamit. Még nem tudom pontosan, hogy mit szeretnék, de 5-6 darabot már kinéztem délután a kirakatban!
Az értetlen
– Van ebből még 39-es?
– Az egy utolsó pár 36-os.
– Akkor 38-as sincs?
Az ízlésrendőr
– Felháborító, hogy itt minden cipő ilyen ocsmány! Miért nem árulnak szépeket?
– Ez egy nemzetközi cipőbolt-lánc, és én itt csak egy eladó vagyok, szóval ebben nem nagyon tudok segíteni.
– Akkor szóljon az üzletvezetőjének!!
A tippmixelő
-Szerinted ez a póló meg lesz még jövő hét kedd délelőtt 11-ig? (A pult alatt van egy varázsgömb, abban majd megnézem.)
A kész tények elé állító
-Látom, hogy 10 000 Ft-ba kerül, de nálam csak 6500 van. Elviszem annyiért, hm?
Az alkudozó
– Ha kettőt veszek, akkor ideadja féláron? (Ha hármat vesz, akkor ingyen van, és még mi fizetünk egy ezrest!)
A tech szakértő
– Erre a telefonra szeretnék pénzt tölteni!
– Rendben. 20-as, 30-as vagy 70-es számra?
– Azt nekem kéne tudnom? Erre a Nokiára, ami itt van a kezemben!
A kényszeres mesélő
– A barátnőm tegnap vett itt egy pulcsit, hosszú barna haja van, 55 éves. Nem emlékeznek rá? Most vált el a férjétől szegény, és még a lánya is külföldre költözött. Csak halkan jegyzem meg, hogy most lesz egy kellemetlen nőgyógyászati műtéte is.
– Szóval olyan pulcsit szeretne?
– Ja nem, csak a környéken jártam, és gondoltam, benézek.
A hitetlen
– Árulnak gyerekruhát?
– Sajnos nem.
– Biztos benne?
(Most hogy mondja, tényleg árulunk! Csak kiment egy egész osztálynyi áru a fejemből!)
A bizonytalan
– Tudom, hogy most csak 2000 Ft-ba kerül, de amíg minimum anyukám, a legjobb barátnőim és a párom nem látta, addig nem merem megvenni!
A remek listát köszönjük Beának!