Néha egy picit szeretünk túlozni. Egy egészen picit. Észrevehetetlenül aprócskát, akár mondhatjuk azt is, hogy A Világ Legkisebb Túlzását, Amilyet Még Soha Senki Nem Hallott.
Ezer éve nem láttalak! – Hogy repül az idő! Azt hittem, két hete!
Ráérsz egy percre? – Na ez az előző ellentéte, Einstein relativitás-elmélete ehhez képest lópikula, mert ilyenkor mindig (<- és ez most nem túlzás!!) kiderül, hogy az 1 perc igazából 2 órától 2 hétig terjedő időszak is lehet, amikor szívességből meg kell valamit tenned, vagy el kell végezned egy munkát.
Majd meghaltam az unalomtól. – Az ember törékeny lény, tűnő létünknek oly sok minden vethet tragikus véget. De az unalom nem tartozik ezek közé, bármennyire is úgy érezzük, mert lemerült a telefonunk, és nem tudtunk játszani egy vontatott előadás alatt.
Soha nem figyelsz rám! – Amikor a rossz kimenetelű, elmérgesedő konfliktusokról beszélnek a pszichológusok, ez az egyik első számú tankönyvi példa: amikor nem a konkrét problémádról beszélsz, és hogy ez miért is érintett rosszul téged, hanem mártírkodsz, vádaskodsz, mindezt túlozva, általánosítva. (Ha pedig a párod tényleg soha nem figyel, akkor érdemes elgondolkozni, hogy van-e értelme a kapcsolatnak.)
Nincs egy göncöm, amit felvegyek. – Ezt is valamiért általában olyan nők mondják, akiknek tele van a szekrénye ruhákkal.
Ez volt életem legrosszabb napja! – Lekésted a buszt, és lecseszett a főnök? Ráadásul a párod is ingerült volt veled a telefonban? Igen, ezek nem túl kellemes dolgok. De biztos, BIZTOS, hogy ezzel már kiérdemelte a legrosszabb nap titulust? Mert ha igen, akkor bizony hálát adhatsz a sorsnak, és sokan irigyelhetnek.
A kolléganőm egy ócska ribanc. – Nagy rá az esély, hogy ez alatt te sem azt érted, hogy a munkatársad kedvező tarifával prostituálja magát, hanem hogy kihívóbban (magabiztosabban?) viselkedik, vagy flörtöl a könyvelő csávóval (aki igazából neked is tetszik).
Ez a világ legjobb cipője! – Azért, mert ár/érték arányban megállja a helyét, jól néz ki, és még kényelmes is, még nem biztos, hogy az új szerzemény feletti büszkeséged valós kijelentésekre sarkall. A világ legjobb cipője valószínűleg olyan magasságokban tenyészik, amit nemhogy mi átlag halandók valaha is megszerezhetnénk, de még csak nem is hallottunk róla soha.
Semmi időm nincs magamra! – Tényleg, de tényleg becsszó semmi? Az a napi negyedóra torna, amit sóhajtozva emlegetsz, tuti nem fér bele? És az esti tévézésekkel mi újság…?
Engem senki sem szeret! – Ezt mindannyian kijelentettük (pontosabban zokogtuk) már az ágyunkra vetve magunkat, egyszerre fetrengve a paplanban és az önsajnálatban. Aztán persze rájövünk, hogy mindannyiunkat szeret valaki <3 (Apropó, anyák napja! Ugye anyukádat felköszöntötted már?)