Irigyeljük azokat, akiket a szenvedélyek, érzelmek, etika és mindenféle felsőbbrendű dolgok vezérelnek. Mert minket sokszor csak a korgó gyomrunk.

 Amikor éhesen mész bevásárolni, mindent, de szó szerint MINDENT megveszel, amit csak meglátsz. Még olyan kajákat is, amiket amúgy eszedbe nem lenne megenni. Kocsonya és mogyorókrém?? Hogyne, jöhetnek!! 

 A gondolataid csak és kizárólag az ÉTELre koncentrálnak, piros neonként villog az agyadban, hiába vagy épp egy fontos tárgyalás vagy egy izgalmas program közepén. Esetleg még annyi kreativitásra jut energiád, hogy eltervezd, hogy mit és hol fogsz enni, de semmi mást nem vagy képes beengedni a tudatodba.

 Főleg egy kiadós edzés utáni éhségedben képes vagy felrúgni a gondosan megtervezett étkezési tervedet. „Ja igen, igen, akkor mára belefér még X gramm szénhidrát és Y gramm fehérje… mi-cso-daaaa, itt egy lekváros fánk???”

 Ha étteremben vagy, a legdurvább kajákat rendeled ki (velővel töltött sertésbordák, szevasztok), és minimum három fogást (Jókai-bablevesek és csokiöntetes sütikék, szintén szevasztok). Aztán már a leves végénél, vagy legkésőbb a főétel felénél megbánod az indulatból elkövetett kajarendelésed, és elcsomagoltatod a maradékot.

 Éhesen a legelső útba eső kajáldába rombolsz be, hogy ADJANAK ENNI! MOST! Még a körúti gyanúsan kinéző giroszos is szimpatikussá válik hirtelen. Az ilyen improvizációknak általában megbánás a vége, mert A. valami vackot tömsz magadba; B. sokkal többet adsz ki kajára, mint eredetileg szándékodban állt.

 Amikor bevállalsz egy nagy és szopatós melót csak azért, mert épp indulni akartál ebédelni, amikor rád akarták testálni, te meg rájuk hagytad, csak hagyjanak már ételhez jutni.

 Nem tudsz koncentrálni az e-mailekre, amiket kapsz, félreértelmezed a szövegeket, és persze annál kellemetlenebb lesz később, amikor rámutatnak, hogy nem sikerült tökéletes mértékben feldolgoznod azt a 2 soros levelet, amit küldtek.

 Agresszív kajadühödben összeveszel a pasiddal. A barátaiddal. A kollégáiddal. A mindenkivel. Persze aztán amint ételhez jutsz, és lehiggadtál, jól meg is bánod, hogy ilyen beles szararc voltál.

 Ráadásul olyan rendszeresen van emiatt bűntudatod, hogy már erősen gondolkozol azon, hogy legyártatsz egy „Elnézést azért, amit éhesen mondtam” feliratú pólót.

 És ami a legrosszabb: még csak fel sem tudod hozni mentségként! Mert ha azt mondod, hogy „Bocs azért, amit mondtam, de mostanság nehéz időszakon megyek keresztül„, akkor mindenki megértő és megbocsát, bezzeg ha azt mondod, hogy „Elnézést a szavaimért, de nagyon éhes voltam„, akkor meg egy ösztönvezérelte véglénynek könyvelnek el. Hát mi tiltakozunk ez ellen a kirekesztő bánásmód ellen!