Válogatásunkba csupa olyan parfüm került bele, ami kilógna az áruházi parfümériák polcairól. Antiparfümök, vér, gyémántok és szokatlan illatok – tessék beljebb fáradni!

 A Bolt of Lightning (JAR, 2001) egyike a legdrágább női parfümöknek, egy üvegcsényit úgy 185 ezer forint körüli összegért lehet megkaparintani. És milyen az illat? A JAR alkotói nem szeretik elárulni  boszorkánykonyhájuk titkait, de tubarózsás-fás, majd pézsmás jegyeket lehet felfedezni – a parfüm rajongói szerint épp olyan tüzes és felkavaró -már csak a névből adódóan is-, mint egy villámcsapás.

 Oké, amikor az előbb azt írtuk, hogy drága, nem gondoltuk teljesen komolyan. Mert az igazán drága parfüm most következik: Clive Christian Imperial Majesty-je a világ legdrágább parfümje,  az üveg nyakán 18 karátos arany gallérral, melyre a biztonság kedvéért még egy ötkarátos gyémántot is rábiggyesztettek.  Ja, és milyen az illata? Érdekel ez még bárkit? Oké, bergamott, ylang-ylang, szantál és tahiti vanília dominál. 36 millió forintba kerül egy üvegnyi, de nem jön szembe az illat a fitneszterem öltözőjében, mert összesen öt darab készül belőle évente.

 A molecule 01 (escentric molecules) az igazi antiparfüm. Egy illat, amit hiába fújsz próbacsíkra, nem érzel semmit. Aztán felfújva a bőrre, szintén nem érzel semmit – és később se biztosan. Másoktól mégis jönnek a dicséretek, hogy milyen isteni az illatod, sőt a parfüm rajongói ódákat zengenek arról, hogyan szólították le őket idegen emberek az utcán, mi ez a mesés illat, mit viselnek. Ráadásul mindenkin máshogy viselkedik, másképp illatozik, mágia! A molecule 01 egyébként egy sorozat első tagja, a többiek nem kevésbé izgalmasak.

 A Hedonist (Viktoria Minya) erős kezdés az első magyar parfümőrnőtől! Már a csomagolás önmagában érvényesíti a nevet: a Hedonist üvege több száz valódi kristállyal van megtöltve, amik nagyon csábosan csillognak az aranyszínű parfümben, a parfümös üveg pedig egy kézzel készített, selyemmel bélelt fa dobozba van fektetve. Az illat pedig már most igazi klasszikus: buja, rumos és barackos, harapnivalóan érzéki, luxusérzet mindenféle trükközés vagy a mostanában divatos bizarrul kilógó jegyek és hasonló illatpoénok nélkül.

 A Dirt (Demeter Fragrance Library) egy parfüm, amit a mocsoknak szenteltek. Az alkotó egy gyermekkori illatot, a farmjuk eső utáni, friss és nedves földszagát idézte meg ebben a parfümben, és bármennyire is szokatlanul hangozzék, vannak rajongói szép számmal. Az interneten lelkesedők közül többen azért imádják, mert nagyon száraz helyen, vagy városban élnek, és ebben -az amúgy kellemes- illatban tényleg benne van a földszag. A Demeter amúgy is élen jár a furcsa nevű parfümök gyártásában, több mint 250 illatuk között vannak klasszikusok, mint a vaníliaillat, vagy a levendula, de megjelent már a „Por”, a „Temetkezési vállalat” vagy épp a „Tengervíz” és a „Paradicsommag” is.

 A Bandit (Robert Piguet) eredetije 1944-es, ami azért zseniális, mert Edith Piaf és Marlene Dietrich kedvenc parfümjét használhatjuk – persze azóta kissé újragondolták. Ylang-ylangból, neroliból, narancsból és jázminból adódó virágos jegyei a legkevésbé sem ÚGY virágosak, ahogy azt elképzelnénk, semmi kerek, puha, vagy épp bájos nincs benne. Rideg és könyörtelen, miközben mégis magával ragad – csak úgy, mint néha Piaf vagy épp Dietrich is.

 A Le Labo parfümjeit már a csomagolásnál megkedveltük. Fantázianevek helyett az egyes darabok a bennük szereplő legnagyobb arányú alkotórészből, illetve az összes összetevő számából kapják a nevüket, így készült például az Oud27, vagy a Vanille 44. A parfümök rendelésre készülnek, frissen keverik őket, és mindig ráírják a vásárló nevét is. Luxuslabor, imádás.

 Egészen addig nem szerettük volna, hogy olyan illatunk legyen, mint egy ópiumbarlang bőrzsámolyának, amíg meg nem szagoltuk a Cuir Ottomant (Parfum d’Empire)  a Régiposta utcai Neroliban. Keleti, brutál bőrös illat, zavarba ejtő és elsőre férfias, mégis megfér női bőrön is. Ezeknél a parfümöknél amúgy teljesen megszokott, hogy a hagyományos női-férfi besorolás szinte értelmét veszti – mondjuk mi amúgy is szívesen felülemelkedünk ezeken a kategóriákon, sokan hordanak férfiaknak szánt parfümöket nőként és fordítva, ha jól áll, és szereted hordani, kit érdekel, mi van a dobozon?!

 A CB I Hate Perfume sztorija túl szép, hogy igaz legyen: CB, azaz Christopher Brosius korábban taxisofőrként rengeteg kellemetlen illatú emberrel találkozott, és innen táplálkozik a lelkesedése -és dühe, ahogy a cég nevéből, és manifesztójából elég jól kiderül-, hogy különleges, egyedi, mégis hordható és stílusos illatokat készítsen. A fentebb említett Demeter Dirt is az ő nevéhez fűződik, de Brosius készítette díjnyertes Snow, azaz Hó parfümjüket is. Hogy a hónak ne lenne illata? Szerinte van, ésmeg is mutatta! Specialitása az egyedi parfümök tervezése, amiről szuperszimpatikus és kissé, de inkább csak bájosan arrogáns oldalán szintén ír. Kollekciójának darabjaival nem illatosít, hanem hangulatokat fest, nosztalgikus, élményszerű atmoszférákat teremt: ilyen pl. a Burning Leaves, ahol égő falevelek illatát fedezhetjük fel, vagy az In the Library, ami pedig minden könyvmoly kedvence lehet, az ódon könyvespolcokat és régi papírlapokat megidéző illattal.

 Ha idáig jutottál a listában, akkor megérdemled a legmeghökkentőbb darabot: íme a Secretions Magnifiques (Etat Libre d’Orange)! Vér, sperma, nyál: ezek az illatjegyek tűnnek fel ebben a bizarr parfümben, legalábbis ez a szándék. Persze nem mindenki érzi ezt ilyen tapinthatóan, abban szinte minden kipróbáló egyetért, hogy vagy hordhatatlan ez az illat, vagy rémes, de olyan érdekesen, addiktívan szörnyű. Imádjuk egy kritikus fórumozó összefoglalóját: „Ez a parfüm egy David Lynch film, üvegbe zárva.” Az Etat Libre d’Orange amúgy is a polgárpukkasztás mesterháza, a Fat Electrician (Kövér Villanyszerelő) és a Putain des Palaces (Palotakurva) nevű parfümjeik is megérnek egy-egy felháborodást.