Szoktál álmodni? Tudjuk, hogy szoktál.

Kezdjük a legszomorúbbal: ha horkolsz, nem álmodsz éppen. Viszont jó hír: ha egy brutál álomból ébredsz, akkor nem kell aggódnod; nem horkoltál.

A kisgyerekek egészen 3 éves korukig nem álmodnak saját magukról, és jóval rövidebbek az álmaik mint a felnőtteké. A gyerekek sokkal többször álmodnak állatokkal, mint emberekkel.

Még ha ismeretlennek tűnő arcokkal is álmodunk, az agyunk nem talál ki új arcokat: csupa olyan emberrel álmodunk, akikkel már találkoztunk életünk során. Lehet, hogy a fickó, aki tegnap meglökött a mozgólépcsőn, de az is lehet, hogy egy volt ovis társad anyukája, de láttad már ezt az arcot!

Egy éjszaka 4 és 7 között van egy átlagember álmainak száma – ám ezek nagy részére (úgy 95%-ra) nem emlékszünk, sőt biztos ismeritek az érzést, amikor a felébredés után már percekkel később is megkopik az álmok emléke, és ami ébredéskor még drámai és rémisztő volt, az pár órával később már szinte teljesen a múlté. Jaigen, és az álmaink nagyobb része ijesztő vagy szomorú, mint boldog vagy akár csak kellemes.

Úgy tűnik, az állatok is álmodnak: több kutatás bizonyítja, hogy az állatok is nagyon hasonló agytevékenységet mutatnak alvás közben, mint az emberek. Meg aztán aki látott már álmában futó, vagy valamit nagyon kergető kutyát, annak ezt nem is kell nagyon magyarázni.

Oké ez talán fiúknál nem olyan nagy szám, de lehet álmunkban orgazmusunk – anélkül, hogy hozzánk, vagy magunkhoz érnénk. Look ma, no hands!

Vannak, akik azt állítják, csak fekete-fehérben álmodnak, vannak akik pedig meg vannak róla győződve, hogy minden álmuk színes. Egy érdekes kutatás 2008-ban megmutatta, hogy azok, akik akkor betöltötték az 55. életévüket (tehát jó eséllyel fekete-fehér tévé mellett nőttek fel), sokkal gyakrabban álmodnak fekete-fehérben, mint a mai fiatalok. Egy másik érdekes kérdést is felvet a színesben álmodás: lehet, hogy nem arról van szó, hogy színesben, vagy nem színesben álmodunk, hanem lehet, hogy ez olyan részlet, amivel nem foglalkozunk. Például olvasás közben sem képzeljük magunk elé mindig minden jelenetben részt vevő tárgy színét, mégis teljesen jól fel tudjuk fogni a helyzeteket.

A vak emberek kétféleképpen álmodnak: ha korábban láttak, akkor ők is képeket, filmszerű jeleneteket látnak az álmaikban, ha viszont születésük óta nem látnak, akkor hangokkal, illatokkal és tapintásszerű érzetekkel – pont ugyanolyan komplex módon, mint látó társaik.

A dohányzásról leszokók gyakran szívnak el fantomcigiket az álmaik során, amit rendszerint égető bűntudat, csalódottság sőt zavarodottság is kísér – tényleg elszívtam azt a cigit?

Bár az álmaink a valószerűtlenség és az egyedi kombinációk teljes tárházát sorakoztatják fel, vannak bennük olyan közös motívumok, amikkel szinte mindenki találkozik élete során, legyen férfi, nő, európai vagy ázsiai, földműves vagy topmenedzser. Ilyenek például a zuhanás és hirtelen felébredés, az, amikor üldöznek, de csak nagyon lassan tudunk menekülni, a repülés, vagy a nyilvános meztelenség.