A görög sorsdrámák semmiségek ahhoz képest, amit nap mint nap átélünk. Na jó, lehet, hogy nem, de nagyon tudunk bánni dolgokat…és ráadásul nagyon közhelyesen. Ismerősek?

Amikor véletlenül visszaküldöd az e-mailt továbbküldés helyett – és nyilván a címzetten gúnyolódsz benne.

Amikor tévedésből még azelőtt elküldöd a romantikus Facebook üzenetet, hogy századszorra is elolvastad volna, és tökéletesre cizelláltad volna.

Amikor félrenyomsz, és a Windows-frissítéseknél az „Elhalasztás” helyett az „Újraindítás most” gombra kattintasz.

Amikor az utolsó adag kávéba gondolkodás nélkül öntöd bele a tejet, és már a következő ezredmásodpercben rádöbbensz, hogy a tej romlott.

Amikor lustaságból nem külön töröd fel a tojásokat, hanem egyből a tálba, ami már tele van értékes alapanyaggal – nyilván lesz benne akkor az egyszer egy jó záptojás.

Amikor a Facebookon kémkedés közben tévedésből belájkolsz egy 3 évvel ezelőtti fotót.

Amikor korábbi traumák hatására már jó előre eldöntöd, hogy nem fogsz önként ajánlkozni valamilyen munkaügyben, baráti szervezkedésben, mikor odakerül a sor, mégis elsőként teszed fel a kezed, hogy majd te segítesz. És páff, mire észbe kapsz, már nyakig vagy benne.

Amikor reggel munkába/iskolába menet még eszedbe jut, hogy kéne ernyő, de elhessegeted a gondolatot. És eljön a viharos délután…

Amikor egy hosszú buszút előtt még jó ötletnek tűnik meginni egy liter vizet..és ami utána jön.

 Amikor egy kiadós edzés után benyomsz egy még kiadósabb vacsorát. Nyilván az utolsó falat lenyelése után kezd csak el mardosni a bűntudat – de akkor nagyon!