Hosszabb kapcsolatok utáni szakításkor az ember mintha több évtizedes hibernáltságból olvadna fel: kiderül, hogy már rég nem úgy randiznak az emberek, mint a régi szép időkben, és valahogy az exek elkerülése is több aknamezőt rejt mostanság.

Régen eleve a szakítás is -lehetőleg, ha nem épp sms-ben szakítottatok, ami a leglehangolóbb dolog a világon- valami félreeső helyen történt, ahol szépen megbeszéltétek, hogy ennek a kapcsolatnak annyi. Aztán függöny, mindenki széthordta a cuccait. Ma ugyanez: beszéltek róla, de addig nem tűnik hivatalosnak, amíg valaki nem frissíti a Facebookján a kapcsolati státuszát. Amíg a Facebookon kapcsolatban vagytok, addig még van remény.

Régen a szétköltözés tárgyak szétköltöztetését jelentette. Most viszont helló 2015, sokszor egy csomó digitális vagyont is fel kell osztani. Mi lesz a közös Kindle accounttal? A „családi” appokkal és társaival? Megosztott naptárakról nem is beszélve. Hát kinek van szíve megnyomni a remove gombot?

Régen például volt 10 közös papírképetek, amit gondosan széttéptél, vagy levágtad róla az árulót. Most? Fotók ezrei lapulnak a telefonodon vagy gépeden. Vagy ami még rosszabb, ha meghozod a felelős döntést, hogy precízen törölsz a Facebookról minden közös képet, nem marad sok minden, vagy tele lesz a profilod furcsa nyaralásos albumokkal, amikben főleg kajafotók maradnak csak.

Régen egyszerűen törölted az exed telefonszámát, esetleg iwiw-profilját az ismerőseid közül. Ma ki kell találnod, hogy törlöd, vagy csak elrejted a profiljait, azon a 100 helyen, ahol idáig követtétek egymást. Lásd még: Facebook, Instagram, Swarm, Whatsapp, Snapchat, Tumblr, Twitter és társai. Persze lehet, hogy érdemes párat megtartani…

…mert régen körbe kellett kémlelni, mielőtt megérkezel a törzskocsmátokba, hogy nehogy ott legyen a másik. Ma ugyanez: csekkolod a Swarmon, hogy hol van belépve. Cserébe te is mindig bejelentkezel, hogy tudja, hova NE jöjjön.

Régen közös ismerősöknél kellett ártatlannak tűnő kérdések formájában érdeklődni, hogy mi a helyzet az exszel – ma már nyugodtan kémkedhetsz magad is. „Csak ránézek a Facebook profiljára, hogy mi lehet vele! Á, még az Instagramját is csekkolom…és jé, új blogja van?!”

Régen szintén közös ismerősök jóindulatára kellett hagyatkoznod, amikor azt akartad, hogy a másik szarul érezze magát amiatt, hogy te milyen jól nézel ki / milyen sikeres vagy mostanság /milyen klassz helyekre kirándulsz. Most ugyanez: na, ki tett fel épp magáról egy szuper szexi fürdőruhás képet?

Régen ha el is követted azt a hibát, hogy részegen fennhangon üvöltve szidtad az exed, szerencsés esetben ez egy kis társaság titka maradt, és másnap reggel mindenki úgy tett, mintha meg sem történt volna. Most ugyanez egy szerencsétlenül megírt Facebook poszt formájában reggelre már 100 kommentet, lájkok és megosztások tucatjait is eredményezheti.

Régen volt esélyed egy kicsit megfeledkezni a másikról, előfordultak napok, sőt hetek, hogy nem botlottál bele. Most hiába törlöd mindenhol a kapcsolatotokat, valamelyik közös ismerősötök úgyis kommentel, vagy lájkol nála valamit, és megint ott vagy, hogy máris rá gondolsz.

 És végül, amikor készen álltál új  emberek megismerésére, régen ismerősök ismerősei között kellett keresgélned, vagy várnod, amíg megszólít valaki valahol. Ma ugyanígy várhatsz, vaaagy letöltheted a Tindert. Tinderes rinyáinkról itt olvashatsz.