A tegnap ünnepelt nőnap nemcsak a virágok és a kedves bókok napja. Beszélnünk kell arról is, hogy habár nőnapkor a nőket ünnepeljük, a mindennapokban nagyon sok nő szenved bántalmazó kapcsolatban.

Magyarországon minden ötödik nőt ér bántalmazás. Ha azt hinnéd, hogy á, ez a te környezetedben úgysem fordulhat elő, el kell keserítsünk: az esetek társadalmi pozíciótól és szociális háttértől teljesen függetlenek. Ráadásul a bántalmazott nők nagy része szégyelli, és inkább titkolja ezt a lelket mérgező állapotot. A következő jelek esetén kezdhetsz gyanakodni, hogy ismerősöd is egy ilyen szorongató helyzetben van:

Ha láthatólag fél a partnerétől (ez a testi kommunikációból is leszűrődhet, például ösztönösen hátrébb húzódik, ha a partnere felé nyúl). Vagy mondjuk már attól is megijed, hogy nem vette fel a telefont, amikor a párja kereste, mert abból biztos balhé lesz.

Ha tartózkodik bizonyos témáktól, mert fél, hogy felingerli vele a párját. Sőt téged is gyakran megkér, hogy ne említs neki olyan dolgokat a partnere előtt, amik a szemedben ártatlan semmiségeknek tűnnek.

Ha soha nem jár el sehova, főleg nem egyedül, mert a párja azt nem igazán tűri. Sok agresszor próbálja teljesen kontrollálni párja életét, és egész egyszerűen elszigetelik a másikat a barátaiktól, sőt a családjuktól is.

Ha mindenben nagyon igyekszik a kedvében járni, de érezhetően inkább félelemből, mintsem rózsaszín ködös szerelemből. És mindenben egyetért a másikkal, nem mer saját véleményt formálni.

A párja nyilvánosan is sokszor „robban”, nem tudja fékezni a dühét, és sértegeti vagy megalázza. Társaságban is alacsonyabb rendűként kezeli, kezdve azon, hogy nem hallgatja meg, a szavába vág, ugráltatja, vagy gúnyt űz belőle.

Ha a bántalmazásért magát hibáztatja, önmagát tartja ostobának, értéktelennek tartva, esetleg azzal viccelődik, hogy a párja is mindig ezt mondja. Nagymértékben csökken az önértékelése, és tehetetlennek érzi magát. Ez egy ördögi kör, mert ha nem hisz abban, hogy képes a partnere nélkül megállni a lábán, vagy új, normális társat találni, akkor még kevésbé tud kilépni a bántalmazó kapcsolatból.

Ha a párja korlátozza a hozzáférését a pénzhez, bankkártyához vagy autóhoz.

Ha nagymértékben megváltozott a kapcsolat óta a személyisége. Például korábban nyitott, társaságba járó ember volt, azóta meg beforduló, félénk, vagy a depresszió jeleit mutatja magán.

Ha gyakran kimarad váratlanul a munkahelyéről. Ha zúzódásokkal a testén jelenik meg, amiket balesetként magyaráz, vagy éppen olyan ruhát visel, amivel ezeket jól palástolhatja (például hosszú ujjú ruhát vesz fel nyáron).

Ha nem mondja ki explicit módon, hogy bántalmazzák, de sokszor célozgat arra, hogy a partnere lobbanékony, „nagy természetű”, türelmetlen vagy agresszív. Ha ilyen jeleket észlelsz, biztosítsd arról, hogy mellette állsz, és hogy hozzád fordulhat, ha beszélni szeretne erről. Már maga az nagyon nagy támasz tud lenni az áldozatok számára, ha azt érzik, hogy ez a téma nem tabu, hanem lehet, sőt kell róla beszélni.