Ha már te is fél lábbal a hétvégében vagy, ismerős gondolatok lehetnek ezek.

„Úristen, úristen! PÉNTEK van!” – a csütörtöki péntekeknél talán csak a szerdai péntekek tudnak boldogítóbbak lenni. Érezzük, ahogy ellazulnak az izmaink…

…kivéve, ha hétfőre határidős teendőnk van, és rádöbbenünk, hogy egy teljes nap kiesik, mert nem mindenki akar velünk vállt vállnak vetve még holnap is dolgozni. Akkor viszont érezzük, ahogy tombolnak a stresszhormonjaink.

„Holnap végre rendesen bevásárolok!” Aha, persze. Nem lesz nyitva semmi.

Ráadásul most már vasárnap sem. Minden egyes alkalommal eljátsszuk, hogy egy aszott zsemle felén élünk három napig, beszáradt májkrémmel.

Kivéve, amikor túlvásároljuk magunkat a hétvége előtt. Ugye ti is vásároltatok már úgy ünnep, vagy háromnapos hétvége előtt, mintha lenne holnap? Nem baj, kell a túlélőcsomag, jó lesz az a 40 konzerv és 5 kiló kenyér valamikor!

Túltervezés! „Jó, akkor pénteken elmegyünk biciklizni, este sörözünk a haverokkal, szombaton ebéd anyáéknál, vasárnap meglátogatjuk a te szüleidet…”  Nem csoda, ha hétfőn fáradtabbak vagyunk, mint egy átlagos szerda reggel.

Vagy épp alultervezés: végigalszod a hétvégét, kisimultabb vagy, mint valaha, de mégis maró irigységet érzel, amikor a többiek a sárkányhajós meg ejtőernyős kalandjaikról mesélnek. „És veled mi történt?” „Kimentem az erkélyre cigizni párszor.”

A drámai pillanat, amikor szombaton beléd hasít a gondolat: mindjárt vége a csodás, nagyon várt, szuper hosszú hétvégének!

Apropó, szuper hétvége! Mondanunk sem kell, hogy a hosszú hétvégéken a borús, esős időjárás esélye megsokszorozódik a sima mezei hétvégékhez képest, ugye?!

 Persze teljesen mindegy mennyi dolgunk van, milyen az idő, ahhoz az érzéshez semmi nem hasonlítható, amikor kilépünk a munkahelyünk-iskolán kapuján, pattintunk egy sört, és belegondolunk: itt van három, három csodás nap, ami csak a miénk!!