Kofola, országhatár, knédli, Deli csoki. Érzékeny témák, amelyekről inkább csak óvatosan faggasd újdonsült felvidéki magyar kispajtásaidat.
Milyen szépen beszélsz magyarul, hol tanultál meg? – Leginkább az anyaméhben kezdődött, csakúgy, mint nálad.
Mikor költöztetek ki Szlovákiába? – Nem mi költöztünk ide, hanem Szlovákia.
És miért nem költöztök vissza Magyarországra? – Mert a népvándorlás kora már kicsit régen lejárt…
És akkor nektek is Škodátok van? – Igen. Mindenkinek.
Van az a kólának kinéző, Jäger-szerű italotok tudod… azt hogy tudja bárki is meginni? – Kofolának hívják, és azért isszuk, mert isteni.
Téged is meg szoktak verni az utcán, ha magyarul beszélsz? – Persze, minden áldott nap, hiszen Szlovákia Európa Battle Royal-ja!
A boltban szlovákul kell beszélned? – Ha azt szeretném, hogy a pultos bácsi megértsen, kénytelen vagyok.
Akkor te biztos profin síelsz! – Hát persze, sítalpakkal a lábamon szült a Tátra, mit vársz?
Szlovákia? Akkor tuti te is minden nap azt a fura fehér kenyérszerű dolgot eszed, nem? – Knédli. Te egyébként minden nap pulikutyán lovagolsz át a Kilenclyukú hídon és gulyást eszel?
Jó ország, mindig tankolni járunk át! – Lassan a címerbe is belekerül a Nagy Nemzeti Benzin képe.