Még hogy ami a közös bölcsesség kikristályosodott mondandója, az csakis igaz lehet! No persze. Az alábbi példák ékes bizonyítékai annak, hogy néha jobban járunk, ha nem a sokat emlegetett szólásokra hagyatkozunk.

Hallgatni arany. – Attól függ, mikor. Ha például elfogott kém vagy, és ha kikotyognád az államtitkokat, akkor szőnyegbombáznák az országot, különös tekintettel a lakóhelyedre, nos akkor igen, valóban érdemesebb tartani a szádat. A rád bízott titkokat és céges infókat sem túl szerencsés kikotyogni. De máskülönben meg mi értelme van magadban tartani a dolgokat?

A holtakról vagy jót vagy semmit. – Na ezt a finomkodó áltapintatot soha nem értettük. Ha az elhunyt nagypapiról kiderül, hogy mondjuk nyilas volt, akkor nagypapi ezen oldaláról a továbbiakban is diszkréten hallgatunk?

Magyar ember evés közben nem beszél. – Jó, nyilván nem kell teli szájjal pofázni, de sokszor ezt úgy értik, hogy némán told végig a háromfogásos ebédet. Hogy miért is? Ha egyszer a közös étkezések az egyik legszuperebb közösségi élmények lehetnek? Itt az alkalom, hogy megvitasd a családoddal vagy a barátaiddal az ügyes-bajos dolgokat, ahelyett, hogy csak a rágás-nyelésre koncentrálnál.

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. – Hát mi sajnáljuk a legjobban, hogy ezt is bele kell raknunk a listába, de a világtörténelem elég példát szolgáltatott már ennek ellenkezőjére. Vagy pontosabban definiálnunk kéne a kutya sántaságának a mértékét. Azért bízunk benne, hogy a végén mégiscsak győz az egyetemes igazság. A filmek végén is úgy szokott lenni, hát nem?

Aki nem dolgozik, ne is egyék. – Éljen a felebaráti szereteten alapuló közösség, ami főleg akkor esik jól, ha már hosszú hónapok óta minden igyekezeted ellenére nem sikerült munkát találnod.

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. – Aki esett már igaztalan pletyka áldozatául, az nagyon is jól tudhatja, hogy a haraszt bizony néha előszeretettel zörög csak úgy magától is… A csípős nyelvű embertársak pedig képesek a legártatlanabb dolgokat is sokatmondó és árulkodó jelnek venni, és felfújni. Lelkük rajta!

Madarat tolláról, embert barátjáról. – Igaz, hogy a legjobb barátainkkal sok közös vonásunk van, hiszen éppen ezért vagyunk jó barátok, de miért kellene azonosítani minket egymással? Egyrészt attól, mert a másik csinált valami hülyeséget – például félrelépett -, még nem azt jelenti, hogy automatikusan te is egy megbízhatatlan csapodár alaknak bizonyulsz. Másrészt a legtöbben rendelkezünk olyan barátokkal, akik a klasszikus recept alapján nem férnének bele a világképünkbe, és mi mégis szeretjük őket.

Jó bornak nem kell cégér. – Ez sem feltétlenül igaz, mert bár a szájhagyomány útján / online fórumokon keresztül is terjed a minőségi termékek híre, azt is figyelembe kell venni, hogy rengeteg jó versenytárs is van a piacon. Másrészt ha tudjuk valamiről, hogy jó, attól még nem árt rá felhívni a figyelmet, biztos ami biztos alapon.

Mindenki a maga háza előtt söpörjön. – Néha nem árt azért, ha nem vagy teljesen közömbös vagy tartózkodó a körülötted lévők iránt. Például ha az egyik ismerősödről gyanítod, hogy családon belüli bántalmazás áldozata, akkor igenis jogosan érezheted azt, hogy közbe kell avatkoznod.

 Ki korán kel, aranyat lel. – Hééé, és mi a helyzet a későn kelő típusokkal? Akik az esti óráikban használják ki a legjobban produktív energiáikat, ezzel szemben reggelente minden igyekezetük ellenére olyanok, mint a mosott rongy?? Rájuk már ezek szerint soha nem vár anyagi biztonság és gyarapodás?