Nincs olyan ember, aki tényleg minden kaját szívesen megenne. Hogy neked kicsit több van a nemszeretem ételek listáján? Máris válogatósnak titulálnak! (Na jó, tedd a szívedre a kezed, nem csak kicsivel nagyobb az a lista…)

Már eleve a nevet is: válogatós, mélyen megbélyegzőnek érzed. (Részben a hangsúly miatt, amivel mondják.) Tényleg, ti tudtok rá nem negatív felhangú jelzőt?

Már gyerekkorodban is mérnöki alapossággal választottad külön a tányérodon a különböző elemeket. A szüleid persze akkor kész voltak ettől, és azóta is nevetgélve emlegetik, hogy milyen kis finnyás voltál. A szülők kreativitása ilyenkor a tetőfokára hágott, és mindenféle turpisságokat kitaláltak, hogy beléd diktálják az üdvösnek vélt kajákat.

Az óvodai / iskolai menza maga volt a pokol legmélyebb bugyra számodra. A túlfőtt zöldségeket csak nyomokban rejtő, inkább habarásból álló főzelékszerűség és a rántott párizsi azóta is felbukkannak rémálmaidban. Főleg ha a menzán felügyelő pedagógusok azt az elvet vallották, hogy csak akkor állhatsz fel az asztaltól, ha mindent szépen betermeltél. Persze ez nem sokat segített a már eleve meglévő válogatós-hajlamodon.

Ha többen indultok el ebédelni (akár baráti társasággal, akár kollégákkal), mindig te vagy a szűk keresztmetszet a hely kiválasztásánál, mert a legtöbb alternatívával problémád van. Amikor végre áldásodat adod, a többiek felsóhajtanak, mert nekik mindegy, csak jussanak már végre ételhez.

Van az a pont, amikor egy újabb esélyt adsz egy nemszeretem ételnek – hogy aztán két falat küzdelmes lenyelése után megint borzadva letedd az evőeszközt, és megfogadd, hogy most már tényleg soha többet nem fogsz vele kísérletezni.

Mélyen át tudod érezni azoknak a kismamáknak a kínjait, akik a terhesség alatt rosszul lesznek egy-egy közkedvelt étel szagától vagy ízétől. Hiszen neked az egész életed így telik!

Amikor először mész látogatóba a párod szüleihez, neki ez egy plusz feszkó, hogy olyan ételt főzessen anyuval a családi ebédre, amit te is megeszel, és közben anyuka se szóljon be rád. Ilyenkor veszi kezdetét a telefonos egyeztetések láncolata.

Még inkább nehezített pálya, ha a hústól undorodsz, és ezért nem eszed. Te kiválóan elvagy a vega konyhával, a vallató kérdésekkel – És akkor te most ilyen vallási meggyőződésből nem eszel? – már annál kevésbé. Sok embernek egyszerűen nem fér a fejébe, hogy valaki nem etikai / vallási alapon mond le a húsról, hanem egyszerűen nem szereti. És nagyon is jól megvan így. Punktum.

A csilliárdszor hallott klasszik érv: „Biztos nem etted még jól elkészítve!” Te pedig már belefáradtál abba, hogy magyarázkodj, hogy A., próbáltad már jól elkészített verziójában is; B., annyira undorodsz a szagától-ízétől, hogy hóttmindegy, ki és hogyan készíti el, nem fogod a szádba tenni.

 Igaz, hogy kevesebb dolog van, amit megeszel, mint másoknál, de azokat nagyon szereted. Így a „mi a kedvenc ételed?” kérdésre is sokkal könnyebben tudsz válaszolni. És ezeket a fogásokat általában kiválóan is el tudod készíteni!