Ősz. Búskomor és keserédes, színes és borongós, elmélázó és újrakezdő, kirándulós és plédbe bújós. Sokszínű és sokféle, így szeretjük mi is és ezért ihleti meg időről időre az írókat, költőket is. Tölts egy teát, bújj kötött pulcsiba és jöhetnek az őszi versek! A gyűjtést köszönjük Kormos Lilinek!

Márai Sándor – Szeptember
„Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos.”

Márai írása annyira tökéletes pesti szeptemberi hangulat, hogy mindenképp a lista elejére kívánkozott, még akkor is, ha nem igazán vers. Éljenek az őszi séták, amikor nem nézzük, merre megyünk, csak járkálunk és hagyjuk, hogy kavarogjanak a gondolatok, ahogy a faleveleket kavarja a szél.

Pallag Zoltán – Azt mondja

„AZT MONDJA
nem lesz semmiféle ősz
főleg nem november
se sapka se sál se puszi a szádra
mi nem futunk össze sehol
ahol látszik a lehelet
szemüvegeden a pára
nem lesz köd reggel induláskor
ne is reménykedj
telefon cigi kulcsok pénztárca
semmi sem lesz meg
a telefonomért nem szaladok vissza
amíg a kocsiról a leveleket söpröd
mert én ide többet úgy sem állok
leszarom ezt a fát is
te velem nem leszel türelmes
te engem nem fogsz siettetni
hagyjál a romantikával
mi nem fogunk sehova se menni és
most már mindig augusztus marad
és mindig a hasadon fogok feküdni
egyáltalán nem is értem
hogy jön ide az ősz”

Ismerős az érzés, amikor minden egyben van, rendben van, úgy jó, ahogy van? És egyszerűen elképzelni sem tudod, hogy bárhogy máshogy is lehetne? Ha igen, akkor azért, ha még nem, akkor azért olvasd el Pallag Zoltán Azt mondja című versét. És egyáltalán. Zolitól bármit.

Závada Péter – Indián nyár

„Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér.
A szeptemberre külön színvilág van:
összekutyulva barna és fehér,
rumos kóla egy részeg indiánban.”

Rövid, de nem csak ezért ez is egy olyan vers, amit két-három olvasás után megjegyzel. Aztán azon kapod magad, hogy bringázás, torna, bevásárlás, buszravárás közben mondogatod magadban. Szeptemberben. Vagy bármikor máskor.

Ady Endre – Párisban járt az ősz

„Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.”

Tudjuk, tudjuk, gimiben mekkora nyűg volt a kötelező verstanulás. Ady klasszikusáért mégis megérte, így néhány év távlatából érdemes a szavakat, mondatokat ízlelgetve kicsit újraolvasni. Mert néha jó megmártózni az ősz melankóliájában, jó az elmúlást a romantikusabb oldaláról figyelni, és mondjuk egy kellően szomorkás Johni Mitchell lemez mellett élvezni a mondatok zenéjét. Ehhez Ady tökéletes társ lesz.

Weöres Sándor – Galagonya

„Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.”

Ez a Weöres Sándor vers egészen rövid, könnyen megjegyezhető, mégis olyan misztikus, és varázslatos, mint egy őszi este. Mások a kékek, másképp sötétedik, még a köd is olyan meseszerű. Azt ajánljuk, fogyasszátok ezt a verset olyan estéken, amikor az ősz összes kellemetlen kísérőjét (köd, korai sötétedés, hideg szél stb…) szeretnétek varázslatosnak látni.

Szabó T. Anna – Este

„Táskában kagylótörmelék,
tálkában színes kavicsok,
monoton tücsökszó csörög:
forgódobban őrlődő érme.”

Mindegy, hogy július közepén, vagy augusztus utolsó napjaiban érünk haza, amikor vége a nyaralásnak, mindig úgy érezzük, hogy kicsit a nyárnak is vége. Ilyenkor hihetetlenül jó érzés a „tengerpart” illatot érezni a törölközőkben, tükörben nézve mosolyogni a fürdőruha fehér nyomán, véletlenszerűen zsebre tett kagylókra, kavicsokra, éttermi számlákra bukkanni.

Szabó Lőrinc – Ősz az Adrián

„ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám,
hogy meggyógyuljak odabenn,
világítsatok át egészen,
hogy lelkem új és friss legyen.”

Tökéletes vers arról, hogy miért kapaszkodunk annyira a nyárba, hogy miért félünk annyira a téltől, és hogy miért imádjuk az utolsó, napfényes délutánokat. Ilyenkor a tél még reménytelenül hosszúnak tűnik, de legalább van miből tartalékolnunk. Például ilyen versekből.

Csider István Zoltán – Darabos (Petrivalcer)

„a kedvenc kerületünk. „ön itt áll.” neked
neked ez hiányzik. vonatkoztatási rendszer.
legyen elég, hogy ősz van. embermentes ősz.”

Petri Györgyre emlékezni. Bármikor. Ősszel különösen jó, fiatal költők verseivel. Különben is, nemsokára érkezik az új Csider kötet, kezdjünk el ráhangolódni!

Tóth Kriszta – Őszi sanszok

„Teszek-veszek,
szőlőt veszek,
miegymást,
szél kavarog,
cibál, ahogy
mi egymást:”

Vannak versek, amiket a mondanivalójukért szeretünk, másokat a technikai bravúrokért. És néha a kettő találkozik. Jó először eljátszani a ritmikával, a szavak zenéivel, aztán egyszer csak egy nagy „aha” élmény keretében rájönni, hogy miről is szólt ez az egész.

Móra Ferenc – A cinege cipője

„Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.”

Ha már mindenből eleged volt, legyél egy kicsit újra gyerek, és vedd elő Móra Ferenc elképesztően aranyos verses meséjét. Egyszer elolvasod, és mindjárt szebb lesz a világ. Nekünk elhiheted!