Sokan nem tekintenek másképp Belső-Erzsébetvárosra, mint a szórakozás mekkájára, ahol minden este pörög az élet, és két buli között rengeteg ismerőssel futsz össze. Pedig a nap nap után lerészegedő ifjúság szemtanúi, a bulinegyed házfalai rengeteg dologról tudnának mesélni.

Manapság a Dohány utca csak annyiban tükrözi a nevét, hogy a kocsmák előtt cigiznek a kedves vendégek. Neve azonban onnan ered, hogy itt lakott Anton Prinder dohány- és tabakkészítő mester, és róla ragadt az – először csak 300 méteren járható – utcára is a Dohánykészítő név, ez kopott le Dohány utcává, ami 1874-től hivatalosan is a neve lett.

A Klauzál teret, ami Belső-Erzsébetváros legnagyobb tere, most egy játszótér és kutyafuttató uralja. 1872-től színház üzemelt itt (amit Jókai nyitóbeszédével avattak fel!) – igaz, nem sokáig, mert egy 1874-es tűzvészben porig égett. Nem a színház az egyetlen, ami a mai összképből hiányzik: régen keresztülment rajta a régi 2-es villamos, ami a Keleti pályaudvartól indult, a másik végállomása a Dózsa György úti MÁV aluljárónál volt. A Klauzál téren játszódik amúgy az 1989-es Vili, a veréb című rajzfilm is.

Maradjunk csak a Klauzál téren! Ha külföldi vendégeknek akarod megmutatni a klasszik magyaros konyhát, akkor hová vinnéd őket? Kevés jó értelemben vett magyaros kisvendéglőt tudnánk hirtelenjében felsorolni, de a Kádár Éttermet mindenképpen említenénk. A Kádár Étkezde 1957-ben nyitott – poén, hogy Kádár Béla az ország akkori vezetőjével volt névrokon, míg jelenleg Orbán úr viszi a helyet, és intéz egy-egy kedves szót minden betérő vendéghez. Hagyományos magyar-zsidó konyha, retró dizájn, kockás terítő, és a falakon annak a rengeteg celebnek a fotója, akik az évtizedek alatt megfordultak itt. Imádjuk.

Folytassuk a gasztro vonalat! Aki a Dob utcai Frőhlich Cukrászdába szokott betérni egy jó flódnira, az talán nem is tudja, hogy a II. világháború után sokáig Magyarország (és egész Közép-Kelet-Európa) egyetlen kóser cukrászdája volt, ami idén ünnepli a 62. évfordulóját.

Mai szemmel nézve a Gozsdu Manó valószínűleg a legbájosabb név, amit egy jól menő ügyvéd viselhet. Fent nevezett ügyvédünk vagyona jó részét ingatlanokba fektette, így épült meg a Gozsdu Udvar 1901-ben, 30 évvel a névadó halála után, a nevét viselő alapítvány megrendelése nyomán. A hét épület és az őket összekötő udvarok nagy szerepet játszottak a helyi zsidó közösség életében, kapott itt helyet imaközpont, kisboltok, ékszer- és textilkereskedések. A II. világháború alatt ez is a pesti gettó része volt, majd államosították. A rendszerváltás után magánbefektetőknek értékesítették, de igazán életre pár éve kapott, amikor is egymást követve nyíltak meg a menőbbnél menőbb helyek. Ha 10 éve mondod azt egy pestinek, hogy találkozzunk a Gozsdu Udvarban, még lehet, hogy törte volna a fejét, merre is induljon, ma már viszont ez a belvárosi éjszakai élet origója. Fun fact: Ákos itt forgatta a Végre című slágerének klipjét. És nem valami külvárosi elhagyatott romos épületben, mint ahogy az első ránázásre tűnt anno. Durva, mi? 🙂

Ha olcsó sört és rántott húsos szendvicset akarsz szerezni a Kazinczy utcában, akkor hová mész? Naná, hogy a Wichmannba! A Wichmann egyszerűen fogalom, az erzsébetvárosi romkocsmák előképe – ami sokat túl is élt. Ha rendszeresen mozogsz a bulinegyedben, akkor tuti megfordultál már a lepukkant, régen cigifüsttől ködös kis helyiségben. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a tulaj, Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus volt, aki 1987-ben alapította a helyet, és vezette haláláig. A hely neve amúgy először Szent Jupát volt, a kenusok védőszentje után.

A bulinegyed már a századfordulón is ott volt a topon, ha szórakoztatásról volt szó! A valaha a Király utca 27. alatt lévő Velence kávéházban – Magyarország első „ős-mozijaként” – már 1891-2-ben vetítettek mozgóképeket. A kávéház tulaja Neumann József és Ungerlaider Mór voltak, akik különböző filmekkel várták a betérőket, és még Bécsi úr, a főpincér is gépészként dolgozott eredetileg.

Van egy szobor, ami mellett nap mint nap elhaladnak a környékbeli lakosok, egyetemisták és bulizni szándékozók, és mégsem pontosan ismerik az üzenetét. A szokatlan kompozíciójú szoboregyüttes Carl Lutz egykori svájci főkonzulnak állít emléket, aki a világháború alatt 62 ezer budapesti zsidó életét mentette meg. A művészileg is kiemelkedő alkotást, Szabó Tamás művét 1991-ben avatták fel.

Az itt élő zsidó közösségnek köszönhetően olyan helyeket is találhatunk a környéken, mint a csak előzetes rendelésekkel dolgozó kóser hentes, a kóser étterem, a mikve, azaz rituális fürdő vagy éppen a Dob utcai speciális női parókabolt, ahol a vallási előírásokat betartó ortodox zsidó asszonyok tudják beszerezni a hajukat elfedő parókát.