Terápiás poszt szétszórt és feledékeny lelki társainknak. Könyvjelzőzzétek el, különben megfeledkeztek róla! A Tízdolog és a Linkek.hu magazin írása.

A pillanat, amikor eszedbe jut, hogy 2 hónappal ezelőtt megígérted valakinek hogy visszahívod 5 perc múlva.

A pillanat, amikor összefutsz valakivel, aki a neveden szólít és a munkádról kérdez, de meg mernél rá esküdni, hogy még soha az életben nem találkoztatok.

A pillanat, amikor megpróbálod kikerülni az illető nevét, vagy úgy hivatkozol rá vagy rájuk, mint „srácok”, „a lányok az irodából”, vagy mintha vicces akarnál lenni: „a mókusarcú lány spániellel”. Pedig csak szánalmas a memóriád.

Amikor a szoba kellős közepén állva megpróbálsz rájönni, hogy mégis miért indultál el..?

Amikor kimegy a fejedből a PIN-kódod, és hiába tudod, hogy tudod, megcsömörlötten állsz a bankautomata előtt. 4411? 4141? 1144? 1414? 1444? Á, csak ássanak el itt előtte.

Amikor külön embert -jó és egyszerű esetben a házastársadat- kell arra tartani, hogy megnyugtasson: nem, nem maradt égve a gáz, és igen, bezártad az ajtót.

Amikor mindegy, hogy megnyugodtál-e, mert minden egyes nap vissza kell szaladnod valamiért: egyik nap a bérlet, másik nap az irodai belépőkártya, de valami mindig otthon akar maradni. Hiába az átgondolás elindulás előtt, ezek valahogy csak 10 méterre a lakástól jönnek elő.

Folyamatosan emlékeztető e-maileket küldesz magadnak. (Aztán amikor 1 perc múlva e-mailt kapsz, mindig megörülsz, hogy na, végre írt valaki!)

Ami pedig nem e-mailben érkezik, azt filccel a kezedre írod. Gyakran rejtjelesen -úgyis eszedbe jut!-, de 3 óra múlva általában már fogalmad sincs, mi lehetett az a „Beker. 34 b”.

Majdnem KIFELEJTETTÜK a legfontosabbat: amikor az összes, legeslegjobban szeretett barátod szülinapját egységesen és igazságosan ugyanúgy elfelejted. És nem, ezen a Facebook emlékeztető sem segít. Bocs, bocs, bocs srácok! Boldog szülinapot előre és utólag is!