A Saul fia hatalmas sikere újra reflektorfénybe hozta a magyar filmet, ezen – és az egyre több jó hazai alkotáson felbuzdulva – összeállítottunk egy kötelező 10-es listát, aztán persze lehet kommentelni és hozzáírni, mert biztosan kihagytunk pár kedvencet. Miket? A Telehold cikke.

Nemes-Jeles László // Saul fia
Értelemszerűen itt a helye annak az alkotásnak, ami több évtized után újra Oscart hozott a magyar filmeseknek. De az eredménytől függetlenül, a Saul azért is kötelező darab, mert az alkotók képesek voltak egy egészen új aspektusból bemutatni a koncentrációs táborok borzalmait. Erdély Mátyás operatőri munkája, Melis László zenéje, Röhrig Géza játéka pedig tananyag lesz.

Gothár Péter // Megáll az idő
„Jó, hát akkor itt fogunk élni.” Íme az egyik olyan nyitómondat, amit mindenki ismer, aki kicsit is érdeklődik a magyar filmek iránt. Gothár filmje 56-os film, és mégsem az. Persze van benne külföldre szökött apa, a családfő miatt kvázi reménytelenül felvételiző gimnazista fiú, de közben azokkal az alapvető emberi érzésekkel, dilemmákkal foglalkozik, amik pont ugyanúgy bennünk vannak most is, mint ahogy benne voltak Diniben, Gáborban és Szukics Magdában ötven évvel ezelőtt.

Szabó István // Álmodozások kora
Igen persze, tudjuk…Mephisto, meg Redl ezredes, meg A napfény íze… Mi mégis úgy gondoltuk, hogy ha Szabó István, akkor a korai időszakban kell keresgélni, és némi vívódás után, hogy most akkor Szerelmes film, vagy Álmodozások kora, az utóbbi mellett döntöttünk. Szabó filmjét nézve akarva-akaratlanul elgondolkodik az ember, hogy vajon mi lesz/lett az ő álmaival, vajon ő mire jutott a nagy terveivel? Mi lett a bizakodó fiatalemberrel, aki egyszer volt, és vajon ez teljesen kiveszett belőle, vagy csak megváltoztak a dolgok? Törvényszerű, hogy feladjuk a világ rosszai elleni harcunkat és belenyugodjunk abba, ami van, vagy lehet ezt másképp is?

Jancsó Miklós // Oldás és kötés
Jancsó Miklós filmjeinek vannak rajongói, meg vannak azok az emberek, akik bár mindig elismeréssel fognak adózni a munkájának, sosem fognak megbarátkozni vele. És ez így is van rendjén, hisz a Jancsó filmek tömények, karakteresek, abszolút sajátosak, az ilyen alkotásokhoz nehéz máshogy viszonyulni. A Fényes szelek nagyon „könnyű” belépő film lenne, úgyhogy kezdőknek ajánljuk az Oldás és kötést, Latinovits Zoltán főszereplésével. Azt nem állítjuk, hogy a film választ ad valamennyi, „idetartozom-e?”, „be tudok-e illeszkedni?”, „elfogad-e valaha ez vagy az a közeg” típusú kérdésre választ ad, de talán segít tovább gondolni őket.

Makk Károly // Elveszett paradicsom
Igen, minden felháborodott kommentelőnek igaza van, ide a Szerelmet kellett volna írni. Vagy a Megszállottakat. Vagy a Ház a sziklák alatt című filmet. De mivel, ahányan vagyunk, annyiféle listát tudnánk írni, ezért most a saját kedvencünknél maradunk. Sarkadi megrázó drámájából ugyanis hasonlóan erős filmet készített Makk Károly Pálos György, Páger Antal és Törőcsik Mari főszereplésével. Az idős tanárt Sebőköt, akihez látogatóba érkeztek a kolozsvári rokonok, többek között a bájos és ártatlan Mira, meglepi fia Zoltán, akivel már hosszú ideje nem találkozott. A férfi menekül, saját maga, na meg a rendőrség elől, ugyanis egy titokban végrehajtott abortusz során meghalt egy férjes asszony, akivel ráadásul viszonya is volt. Egyetlen hétvége, ahol a totális nihilbe fordult fiatal élet, a halál ellen a végtelenségig küzdő idős férfi, és egy tiszta, fiatal lány sorsa találkozik.

Bereményi Géza // Eldorádó
Eperjes Károlyról megoszlanak a vélemények, de a színészi zsenialitásában egyszerűen nem lehet kételkedni. Aki mégis megpróbálja, az nézze meg, lehetőleg azonnal az Eldorádót, és ha ez a film sem győzi meg, akkor maradjon az egyszerű limonádéknál, filmízlése menthetetlen. Ez is egy olyan alkotás amiben minden benne van. A fent és lent, a hatalom törékenysége, a család fontossága, az összetett karakterek, az emberek pénzhez fűződő viszonya, na és persze a mindig jelenlévő, megkerülhetetlen történelem.

Huszárik Zoltán // Szindbád
Ha életetekben egy „evős” jelentet néztek meg magyar filmből, akkor az mindenképp Szindbád ebédje legyen. Azt a legendássá vált mondatot, hogy „forró legyen, mint a babám szíve…” még azok is idézik, akik soha nem látták a filmet (gyorsan pótolják). A Szindbád a szó legigazibb értelmében vett filmalkotás, amelynek képei Sára Sándor kamerakezelésének köszönhetően örökre beleégnek az emlékezetünkbe. A képernyő előtt töltött kilencven perc után mi is önként állunk be Szindbád szerelmeinek sorába.

Fábri Zoltán // Az ötödik pecsét
Azon kevés filmek egyike, aminek nem kell szégyenkezve kullognia a könyvváltozat mögött. A rendezés, a történet, a színészi játék olyan tökéletes egységet alkot, hogy nem is tudunk sokat hozzátenni, csak ülünk azzal a bénult csodálattal, mint amit az utolsó jelenet után éreztünk, amikor először láttuk ezt a filmet. Fájdalmasan aktuális, lenyűgöző alkotás. Abszolút kötelező darab.

Ranódy László // Árvácska
Annyit beszélünk mostanában, és úgy tűnik, mégsem eleget a gyermekbántalmazásról, a családon belüli erőszakról, a gyermekvédelmi szervek látóteréből kieső kicsikről. Most (is) igazán aktuális Ranódy 1976-os filmje. Milyen sors várhat egy állami gondozott kislányra, akit a nevelőszülők csak bevételi forrásnak használnak, akit dolgoztatnak, ütnek, vernek, és aki a tanyavilágban, a teljes szegénység közepén még egyetlen érzelmi támaszát is elveszíti?

Hajdu Szabolcs // Bibliotheque Pascal
Hosszasan lehet arról vitatkozni, hogy jó-e az, ha férj, feleség, két alkotó ember együtt dolgozik, azt mindenesetre bátran kijelenthetjük, hogy Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya projektjei idáig még mindig lenyűgözően sültek el. Ha például egy rendező arra adja a fejét, hogy a külföldön prostitúcióra kényszerített lányok történetét feldolgozza, mindezt úgy, hogy az egész egy néhol szürreális, mégis varázslatos mesének tűnjön, az olyan vállalkozás, ami előtt kötelező kalapot emelni.