Amekkora lelkesedéssel készülünk az első randira, legalább akkora aggodalom lesz úrrá rajtunk indulás előtt egy órával (nappal/héttel). Mert bár egy kellemes, szívet melengető programnak nézünk elébe, annyi a rejtett, vagy épp nem annyira rejtett buktató, hogy néha inkább neki sem indulnánk… A Yourday cikke.

De mit vegyek fel?
Az első és legnagyobb dilemma, amin általában teljesen fölöslegesen, de mindenki halálra stresszeli magát. Kihívót? Szolidat? Sportosat? Elegánsat? Általában kétségbeesett, utolsó pillanatban elkövetett ruhavásárlásra adjuk a fejünket, és egy olyan darabban feszítünk, amiről azt sem tudjuk, jól áll-e, kényelmes-e stb. Ahelyett, hogy egy bejáratott darabot választanánk, amiben legalább feszengeni nem kell. A másik hiba, hogy elkezdünk a randipartner fejével gondolkodni, és megpróbálunk az ő ízléséhez öltözni. Oltári baklövés, és már azelőtt felidegesítjük vele magunkat, hogy elindultunk volna.

Hova menjünk?
Autentikus válasz: nekem mindegy, ahova te szeretnél. Aztán vagy tíz percen át toporogtok, mire sikerül dűlőre jutni, vagy a másik fél megragadja az alkalmat, és kijelöli a randihelyszínt, aminél ugye 50-50 az esély, hogy neked is tetszik-e majd. Egyszerűbb előre tisztázni, hogy kinek mihez van hangulata, és aztán megbeszélni, hogy hova menjetek. Nyilván kézenfekvő egy kávézóba beülni, de ha valakit feszélyez az összes többi jelenlévő, vendégekkel, pincérekkel együtt, akkor inkább egy séta valahol, vagy egy mozi, és utána megbeszélitek a filmet.

Én fizessek, ő fizessen, felezzünk???
Vacsi megvolt, érkezik a számla, és ti ott ültök kínban, hogy most akkor mi is a teendő? Van, akit zavar, ha fizetnek helyette, más elvárja, megint más az egyenlő teherelosztásban hisz. A legegyszerűbb, ha első randin a férfi fizet aztán, ha megszaporodnak a találkozók, minden szégyenlősködés nélkül meg lehet beszélni, hogy mi legyen a számlarendezés menete.

Micsoda idő van, hát nem őrület?
Hajlamosak vagyunk akkora izgalommal várni az első találkozást, hogy a nevünket is elfelejtjük, nem még a szórakoztató sziporkákat, érdekfeszítő beszédtémákat, és a fentihez hasonló közhelyekkel próbáljuk menteni a menthetőt. Szerencsés esetben legalább egy valakit nem hagy el a szókincse, de ha egyszerre üt be a kék halál, akkor ott ül két kuka egymással szemben, és mindenki vár a másikra.

Ha már mindent megbeszéltünk…
…na akkor van nagy ciki. Facebook, tinder, viber, whatsup és társaik ,köszönjük a lehetőséget az állandó kapcsolattartásra, de nincs annál kínosabb, mint mikor valakivel frappánsan, és igen hosszan elbeszélgetünk az online térben, aztán amikor 3d-ben találkozunk, nincs mit mondani egymásnak. Retteget cyberrémálom, brrrrrrrrrrrrr.

Bocs, csatlakozhatunk?
Az első randi: para. Első randin barátokkal találkozni: még nagyobb para. Ha a nevezett barátok csatlakozni akarnak hozzátok mondjuk egy kávézóban, étteremben, vagy egy teraszon…parák parája. Ha a te barátaid, akkor idegeskedsz, hogy mit szólnak a nagy Ő-höz, ha az ő barátai, azon stresszelsz, hogy mit mondanak rólad…Nem lehetne a randikat egy lakatlan szigetre szervezni?

Még egy kör? Hooooooooooogyne!
Itt a tavasz, itt vannak a langymeleg esték, irány a terasz, a Duna part, vigyünk bort is, és kezdődhet a romantika. Igen ám, de elég egyetlen rosszul időzített utolsó kör, és olyan mély első benyomással ajándékozhatjuk meg szívünk választottját, amit holtáig nem fog elfelejteni. Ahogy mi sem. Szóval nem állítjuk, hogy a közös italozásnak nincs összekovácsoló ereje, de inkább a kifinomult borízlésünkről maradjunk emlékezetesek, mint arról, hogy elegánsan tudunk kukába hányni.

Egy cigi?
Tulajdonképpen nem csak a dohányzásról van itt szó, hanem minden olyan szokásról, amiben lehettek annyira eltérőek, hogy az akár az első randit is megnehezítse. Pl. nehéz jóízűen húst enni, ha egy meggyőződéses vega a randipartnered, ahogy egy született absztinens társaságában is felemás érzés sörözni/borozni/esetleg kikérni egy rövidet. És persze ott a „ki dohányzik, ki nem” kérdés, ami a randi utóéletét tekintve extra fontos dolog lehet. Született jófejeknél persze ezek a különbözőségek nem számítanak válóoknak, de tény, hogy nem oldják az elsőrandis feszültséget

Fogjam meg, ne fogjam meg, megcsókol, nem csókol?
Nem fogta meg a kezem? Úristen, nem is tetszem neki! Hazakísért! Megcsókol? Nem csókolt meg, mi a baj velem? Hazakísért! Megcsókol? Megcsókolt! Hova rohanunk te jó ég???? Ezekben a randevúkat lezáró pillanatokban a fél karunkat odaadnánk, ha lenne egy tárgyilagos, írásos kézikönyv, amiben le van írva, hogy mi egy szabályos randi menete, üdvözléstől búcsúzásig.

Utóélet
Ha hív, mikor hív? Ha nem hív, miért nem hív? Ki ajánlja föl a következő randit? És, ha másodszorra nem tetszik? És, ha másodszorra én nem tetszem? Egy sor nehezen megválaszolható, és valljuk be, tök fölösleges kérdés. Ne utáljatok nagyon bennünket, de mi is csak azt tudjuk mondani, hogy türelem. Majd kialakul.

Köszönjük a Női magazin segítségét!