Te is ma adtad fel az adóbevallásod? Akkor volt időd töprengeni, csakúgy, mint nekünk. Például arról, hogy milyen dolgokra taníthatott volna az iskola az élet helyett. Az Üzlet nőknek cikke.

Például a pénzügyi tervezésre. Arra, hogy miből áll össze egy „felnőtt költségvetés”, hogy mennyit kell/érdemes havonta félretenni, és hogy hova érdemes tennünk a spórolt pénzünket a befőttesüveg helyett. Hogy működnek a bankok? Hogy működik a hitelkártya? Jobb, ha nem az első nemfizetés utáni egyenlegből tanulod meg.

De megtaníthattak volna arra is, hogy hogyan kell kiállni a többiek elé és beszélni valamiről. A nyilvános beszéd egy olyan mumus sokunk számára, amivel kis gyakorlással meg lehet küzdeni, az eredmény pedig eléggé felszabadító. És hát hol gyakorolhatnánk többet, jobbat, mint az iskolában, az osztálytársaink között? És nem, szerintünk a FELELET, amikor mások gondolatait kell felmondani, az nem számít ide igazán. Az angolszász sulik „show and tell”-jére gondolunk inkább, amikor az a feladat, hogy a diák behozza a kedvenc plüssállatát/könyvét/családi fotóját, és arról mesél a csapatnak.

Aztán kaphattunk volna / kaphatnánk gyakorlatias tudást is: pl. technika órán az irtó béna kisrepülő helyett megtanulhattunk volna vasalni, nyakkendőt kötni, különböző formájú dolgokat becsomagolni is. De a háztartással, bringázással, vezetéssel kapcsolatos tudást is említhetnénk. Hogy működik a wc-tartály?

Fiatal energiák lekötésére sem utolsó, ráadásul önbizalmat is ad, ha konyít az ember az önvédelemhez. Pár fogást, technikát érdemes lenne mindenkinek elsajátítani, sötét utcákon hazasétáló lányoknak sajnos pláne nem haszontalan.

És hogy a fenében nem kötelező az elsősegély mindenkinek? Emberek tömegeit lehetne megmenteni gyors reagálással, de a legtöbben máig nem mernének segíteni, vagy épp nem ismernék fel egy szívroham vagy egy agyvérzés tüneteit. Pedig ilyen esetekben aztán minden perc számít, a segítség pedig könnyen jöhetne tőled is.

Szintén nagyon fontos, mégse tanulunk meg rendesen vitatkozni. Az eltérő vélemény, a másképp gondolkodás gyakran egy szuper hasznos készség, de csak akkor, ha ügyesen tudod kommunikálni. A mások meggyőzése, a kompromisszumra, vagy korábbi álláspontok feladására való képesség szintén olyan dolog, amit igazán gyakorolhatnánk ráérő időnkben tizenévesként. Későbbi tárgyalásoknál milyen jól jönne!

Az önmagunkért való kiállást említettük már? Hogyhogy nem?! Asszertív kommunikáció elfojtás, sértődött duzzogás helyett, bátor (ön)érdekképviselet például azokon a bértárgyalásokon, amik e képesség nélkül létre sem jönnének, vagy csak szomorúan szipognánk a nemleges válaszok hallatán. Őszinte, egyenes beszédet is szeretnénk tanulni, gyakorolni – például valamelyik lehetetlen elméleti modul helyett.

Felelősségvállalás. Olyan sok mindenért vagyunk, lehetünk felelősek, és erről nem lehet elégszer beszélni! És itt nem az állampolgári ismeretek száraz tényanyagára gondolunk, hanem sokkal inkább egy sokszínű, gyakorlatias workshop (!!) jellegű dologra, ahol a szelektív hulladékgyűjtéstől a nem-lógok-a-bkv-n kérdéskörtől a nem kívánt terhességek megelőzéséig sok mindenről szó eshet. Nem tiltva, nem végigdarálva, hanem beszélgetve, tanári heherészés és kínok között feszengés nélkül.

Klassz lenne, vagy lett volna, ha segítenek megtalálni a mozgás örömét. Nem mindenki egyenlő kislabdahajító-tehetség, és a szekrényugrás sem feltétlen lelkesítette a teljes osztályt. Ha kipróbálhatnánk és megszerethetnénk különböző mozgástípusokat, akkor lehet, hogy később, a felnőttkorban is többen és lelkesebben mozognánk.

És végül, ha már a mai határidőről jutott eszünkbe az egész: elég menő lenne, ha valahol, egy ponton, mondjuk középiskolában, szó esne az időmenedzsmentről, a feladataink priorizálásáról.

Nektek mi hiányzott, hiányzik? Mi az, amit jó lett volna előbb megtanulni?

Üzleti magazin